Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - LÁTÓHATÁR - Štefan Žáry: Amfiteátrum, Róma napfényben, A bölcs néma, Álarc
Azért mert ma virzsínia szivart szívok Űr még nem vagyok , Csak jólesik elterpeszkedni az asztalnál Aperitívet inni Lábamat az asztalra tenni v Csönd van és hőség A fügefa illatozik Álomnál mámorítóbb a római nők pőre lába Kihajlok az ablakon Az utca forr Ám nem a dühtől Kissé a félelemtől kissé a megbocsájtástól Az egykor oly zajos ricoverben Nincs egy ember A csikket gyűjtő csavargó is a tavasztól részegen Énekelget S lábbal veri hozzá a taktust Hallottátok már nevetni a várost A várost mely a jelent elfelejti Egy percre letörli könnyeit Csupán a sok virrasztástól dagadt szemhéjak S a fekete véraláfutásos szemgödrök Sejtetik Hogy a felszín nyugalma mindez Mert itt Rómában a Piazza dél Popolón Nem tudod megkülönböztetni az orgonaszót a repülő zenéjétől Az emberek egy percre elfeledkeztek környezetükről Egy percre elfeledkezem én is A szemközti ablakban lány öltözik Egy darab eget mutat blúzkivágása Pedig észrevett Haja elvarázsolt erdőként Hull az arcába Eltűnik az árnyékban S midőn újra előjön Alkonyodik már Nem ismerek magamra Dühös vagyok és ember vagyok újra Cselényi László fordításai
