Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - LÁTÓHATÁR - Štefan Žáry: Amfiteátrum, Róma napfényben, A bölcs néma, Álarc
Üvegcserepet emelek ki a szemből Keresem a nap lencséjét Azt ami csillog és ami remeg Nedvektől dús a tavaszi szellő E vén stigmákkal megjelölt falakra Ezekre az olajfákra e pálmák vékony ujjaira Mézként szitálnak az arany sugarak A kegylókból gyerekek serege vonul elő A csúcsra csábított A fátyollal árnyékolt Gianicola domb Egészen a lovas Garibaldi lábához A költők mellszobrainak hosszú fehér sorához kapaszkodtam Galambok fogságában a Villa Aurélia A kapu fémhangja Szerelmesek azúrba hangolt nevetése Március derekán félénken akár egy medve Megszokom lassan a csacsogó si-si-t Az ég tiszta nem látni rajta vért Halacska csillog benne megtévesztőn Három bűvös halacska Háromszor három s még további halak Zümmögnek orgonáinak Ö isten ne engedd hogy alább süllyedjenek Ö isten ne engedd hogy bombák hulljanak Legalább e napon ezen a délutánon őrizd meg Uram Rómát Nem hallod a harangok neked zúgnak Akár egy székesegyház olyan az egész város Himnuszt zúg madártorokkal a megolvadt naphoz Vágtat vágtat Anita Garibaldi Haja csomóján százszorszép sárgul Anita a napba néz lovát megsarkantyúzza S megáll hirtelen a San Pietrónál Lélegzete meredek szerelme nagyobb Nagy e mai tüzesre hevített nap is Kihajolok az ablak párkányán Nyugodt a tenger susog hullámzik A zöld megfordul A kolostor kertésze ágakat nyes Donna Angelina lebeg a gyalogúton Könnyű kesztyűben ón5''-ujjak A Tiberisr fo!v;k
