Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - LÁTÓHATÁR - Štefan Žáry: Amfiteátrum, Róma napfényben, A bölcs néma, Álarc
ŠTEFAN ŽÁRY Ebből az antik épületből egyetlen szenvedély hozott ki Magam elé nézni s magamhoz hajlítani a bút Mint apró füvet mit a nők tépnek le Mint a füvek gyökereit melyek ínségben táplálékként szolgálnak Itt az elmúló nap fölhevült kövén A körszínház legmagasabb lépcsején Ülök és töprengek Lenn katonák gyakorlatoznak Nyaraló füstöl a ciprusok alatt A város zaja ide nem ér fel Csak a dongóhoz hasonló repülők húznak erre Megtapasztalni a tiszta eget Vétót emel Menyasszonyom márvány arca Ti férfiak ahogy álltok pőrén Súgjátok meg egymásnak Hogy egy szlovák fiú jött látogatóba S íme viharban talál rátok A Legjobb s Legfőbb Isten kivetettjei vagytok Diszkoszvető diszkoszod nem ér célig Magasugró a léc előtt összecsuklasz Birkózók nyakatokat töritek Bajnok nem lesz egyiketek sem Szomorú háromszor szomorú olasz égbolt Megesz a háború rozsdája Csak a völgyekben fénylenek a pálmák S egy nő szeme Ki szintén nem tudja Kiért tollazták föl rózsával fia szívét
