Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - Gál Sándor: Egyetlen idő
ez itt a tisztás a lucfenyők a nyírek a bükkök a talpam alá lopakodó szél a fa kérge március-hideg mozdulatlan csillagok sugara ki láthat túl ezen a homályon? a lét s a nemlét partjai közé kifeszítve mintha csak játék volna e halálba készülődés II. homokpart a meglévő folytatása mintha folyóban egy másik folyó feltör és belésimul az emlék zuhogás a homokpart előtt az áldozat fölemelt fejjel lépeget árnyékát követve és színében elváltozik távol hegykoszorú csonkolt borókatörzsek mint szétroncsolt orgonasípok ezüstözön a hold-folyó fénytörésében fölmerül a táj magányosan és névtelenül idelent titkolt árvaság egyetlen ékszere folyóban egy másik folyó összesimul a kettős vétek
/
