Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - Gál Sándor: Egyetlen idő
III. távolság a fölidézett pillanat távolsága ott a fák fennsík-otthontalansága didergő éjszaka hó-világosság a szem mélyén testek surrogó hajnala menekülni és menekíteni mit miért az enyészet égi habzása a csúcsok alatt láthatóan és közönyösen egyetlen mozdulat mindig hiányzik a teljességhez IV. mivégre felködlik a szemhatáron túli homályból homály nyílik elvész a mozdulat elvész az értelem rezzenése mivégre hát az életünk lehajolva e csiszolt asztallap magánya fölé remélhet-e még a szem s a kéz
/
