Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - Gál Sándor: Egyetlen idő
GÁL SÁNDOR Egyetlen idő nelteYGE i. mintha csak játék volna közeledett az erdő feketerigó-alkony birsalma-homály fák dombéi lejtő kövek között kankalin-szőnyeg úszik a nyárfák pelyhe ledőlt fatörzsek moha-illatán hátrahagyva a galagonyások sebeit a hegyes tűz-irtványokat íme a tisztás keréknyom-léniák nem kézzel írott szöveg égi ékírás behegedt sebek varrat-elégiája egy faág lehasad pattan koppan földet ér hozza magával a fenti rontást ékes fagyöngyöt a virágzás csődjét haloványul a kő s a kő árnya a korhadás fölött csillag gyúl úszik minden önmagában időtlenül és hangtalanul mit keresek ezen az alig látható tájon a túlsó oldal lehetőség? béke és nyugalom?
/
