Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: Számvallató I.
6.1. A közönség a következőképpen fogadta ezeket a témákat: " *• mai témák KT TH időszerű f. KT TH klasszikus t. KT TH* KT Összesen TH Matesz *'**'<1. megbukott 0 0 0 0 0 0 0 + 0 = 0 2. rossz emlékű 0 0 0 0 0 0 0 + 0 = 0 3. sikertelen 2 2 0 2 0 1 2 + 57 4. átlagon aluli 3 1 1 0 2 3 5 + 5 = 10 5. átlagos 4 0 0 2 4 2 8 + 4 = 12 6. átlagon felüli 0 2 1 0 3 2 4 + 4 = 8 7. sikeres 0 0 ü 0 0 2 0 + 2 = 2 8. emlékezetes 0 0 U 0 1 1 1 + 1 = 2 9. felejthetetlen 0 0 0 0 0 0 0 + 0 = 0 összesen 9 + 5 2 + 4 10 + 11 21 + 20 = 41 14 6 21 41 6.1.1. A táblázatból rögtön szembeötlik, hogy a klasszikus témák vannak túlsúlyban. Ha külön választjuk a két társulat produkcióit, akkor még inkább feltűnő, hogy a Thália Színpad közönsége elsősorban a klasszikus témákhoz ragaszkodik. A nyugat-szlo- vákiai közönség ízlése e tekintetben kiegyensúlyozottságot mutat. Ha a siker mértékét vesszük szemügyre, kiderül, hogy a mai és az időszerű témák átlagon aluli, míg a klasz- szikus témák átlagon felüli fogadtatásban részesültek. Ez különösen a komáromi társulat repertoárjában szembeötlő. A számok (is) azt bizonyítják, hogy a kelet- és közép-szlovákiai közönség viszonylag homogén ízlést képvisel, amely a klasszikus témák színpadi megjelenítésére ösztönzi a Thália Színpadot. A komáromi társulat közönségénél már tetten érhető a rétegeződési folyamat, de még itt is a hagyományos színházi ízlés dominál. 6.2. Ha összevetjük a szerzőket és a témákat csoportosító táblázatokat, nyomban kiderítünk egy „ártatlan turpisság”-ot, amely a következőképpen szemléltethető: 1. kortárs szerző 29 klasszikus szerző 12, ezzel szemben: 2. kortárs téma 14 klasszikus téma 27. A paradox kettős kérdés így hangzik: Hogyan írhatott 29 kortárs szerző csupán 14 mai témájú színdarabot, illetve hogyan kerülhetett színre 12 klasszikus írótól 27 klasszikus és időszerű témájú dráma? Micsoda rejtély történhetett itt? A fogódzónk az lehet, hogy a különbség mindkét esetben 15. Megvan hát a bűvös szám — most már csak meg kell fejteni! Az viszont — igaz, némi nyomozás után — pofon egyszerű: a színház „kettős könyvelést” vezet, amelyben 15 „Jolly Joker” található. Az egyik „könyvelés” arról ad számot, hogy a színház a kortárs szerzők alkotásainak műsorra tűzését szorgalmazza, a másik pedig arról, hogy a Matesz közönsége a klasszikus műveket, illetve a klasszikus témákat kedveli elsősorban. A 15 mai szerző ugyanis klasszikus vagy időszerű témát dolgozott fel színdarabjában. 6.2.1. Milyen következtetés vonható le ebből a „kettős könyvelésből”? A „kettős könyvelésnek” természetesen a tanulsága is „kettős”. A Magyar Területi Színház olyan műsorpolitikát folytat, amelyben egyforma mértékben érvényesül a saját — és sajátos — célkitűzések valóra váltása s a közönség objektív igényének — és ízlésének — kielégítése. I folytatjuk)
