Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: Számvallató I.
2 NÉMI ÚTBAIGAZÍTÁS 2.0. Az első oszlop a bemutatók sorszámát, a második a színjáték szerzőjét (szerzőit) és a címet, a harmadik az előadások számát, a negyedik a társulat nevét jelöli, amely a darabot bemutatta: KT — komáromi társulat, TH — kassai Thálía Színpad; az ötödik oszlop az előadás rendezőjének nevét tünteti fel. 2.1. Az 1985/86-os évadban bemutatott színjátékok még műsoron vannak — a repríz- számuk tehát nem végleges —, ezért azokat nem tettük vizsgálódásunk tárgyává. 2.2. A szóban forgó öt évad egy kerek egészet alkot a Matesz tevékenységében, ezért érdemes nagyító alá venni. A nagyító ezúttal az előadásszám lesz. Ennek alapján tájékozódunk az előadások rengetegében, a társulatok, rendezők, szerzők, műfajok stb. között. 2.3. Itt meg kell azonban jegyeznem, hogy bármennyire is konkrét számadatokat hasonlítunk össze, az eredményt nem tekinthetjük megfellebbezhetetlennek, hiszen egy- egy előadás reprízszámát — mind pozitív, mind negatív értelemben — nem kívánatos mellékkörülmények is befolyásolják, mint pl. a szereplők megbetegedése, a közönség- szervezők ízlése, vagy az ún. „nagy kiállítású” produkciók esetében az öltözők hiánya, a díszlet méretei (bár ezeket az „akadályokat” már a tervezésnél igyekszik figyelemba venni a színház), valamint más körülmények. 2.3.1. A színészek megbetegedésu pl. úgy befolyásol negatív értelemben egy produkciót, hogy az még siker esetén sem kerülhet — egy bizonyos ideig — a közönség elé. Helyette — hiszen a havi játéktervet teljesíteni kell — esetleg olyan előadást lát a néző, amelyet eredetileg (a közönségszervező véleménye szerint) nem volt szándékában megtekinteni. így ugyanannak a színésznek a megbetegedése pozitívan befolyásolta az utóbbi inszcenáció reprízszámát. Természetesen — ha erre mód van — a színház akár „beugrások” árán is az eredetileg „lekötött” előadást játssza el. 2.4. Mindezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni, mert néha a puszta tények és valós számok is csupán látszatot mutatnak — nem pedig lényeget, illetve valóságot. A legkirívóbb esetekben erre igyekszem is felhívni majd az olvasó figyelmét. 2.5. Ennyi útbaigazítás után lássuk hát a látszatot és a lényeget! 'J MIRŐL MESÉLNEK AZ ÉVADOK? 3.0. A Magyar Területi Színház évadonkénti játékkötelezettsége 329 előadás. Ebből 169 a komáromi társulaté és 160 a kassai Thália Színpadé (a kassai társulatnak ugyanis több kilométert kell utaznia egy-egy előadás érdekében). A tárgyalt időszakban (egy idény kivételével) négy-négy bemutatót tartottak a társulatok minden szezonban, tehát színházi viszonylatban nyolcat. Rövid számadás után kiderül, hogy a komáromi társulat által bemutatott színdarab átlagos előadásszáma 42, a Thália Színpad esetében pedig 40. 3.1. Ha végigtekintjük az 1980/81-es évadot, három számon akad meg azonnal a szemünk: a 2-es számú színdarab, Ajtmatov Fehér hajó ja mindössze 20-szor került közönség elé; a „Petőfi eszméi nyomán” keletkezett Szélestenyerü Fejenagy és a többi tisztességesek (7. bemutató) c. produkció viszont 51 előadást ért meg, s még ennél is többet (68-at) Molière Tartu}je-)e (6. bemutató). A többi inszcenáció megközelítette az átlagos reprízszámot, de annak minden esetben alatta maradt. 3.1.1. Hogyha külön vizsgáljuk a két társulat bemutatóit, akkor kiderül, hogy Komáromban egy klasszikus szöveg (Petőfi) alapján készült kortárs darab aratta a legnagyobb sikert — kilenc előadással túlszárnyalva az átlagos reprízszámot. A többi három kortárs színjáték (egy cseh, egy csehszlovákiai magyar és egy szlovák), köztük Batta György mesejátéka, nagyjából azonos számú előadást ért meg. Először rendezett Holocsy István, a fiatal színész (Töklámpás]; Ropog józsef pedig a szlovákiai színházak seregszemléjén (Májová divadelná Nitra) elnyerte a legjobb színészi alakítás díját (Répán — A Zöld Fához címzett jogadó bán). 3.1.2. A Thália Színpad mindössze 20-szor játszotta Komlós János színpadi átiratában a kortárs kirgiz szerző világhírű kisregényét, pedig a produkció ennél többet érdemelt
