Irodalmi Szemle, 1987

1987/2 - FÓRUM - Alabán Ferenc: Eredmények és időszerűségek

A Szlovák írók Szövetségének Magyar Szekciója 1986. december 4-én értékelő tanácskozást tartott nemzetiségi irodalmunk 1982—1988 között elért eredményeinek számbavétele céljából. A szépprózát Szeberényi Zoltán, a költészetet Zalabai Zsigmond. az ifjúsági és gyermekirodalmat Lacza Tihamér, az elméleti és kritikai irodalmat Alabán Ferenc értékelte. Az előadásokat követő vita felszólalói szervezeti, irodalompolitikai, esztétikai és etikai kérdésekről szóltak, égető gondokra keresve megoldást.

Az alábbiakban két előadás (javított) szövegét közöljük; az előadások közlését — Mészáros László drámairodalmunkat értékelő írásával, valamint a vita összefoglalásával együtt — márciusban és áprilisban folytatjuk, bízva benne, hogy tettünkkel hozzájárulunk nemzetiségi irodalmunk vérkeringésének felpezsdítéséhez.

ALABÁN FERENC

EREDMÉNYEK ÉS IDŐSZERŰSÉGEK

(Irodalomkritikai számvetés)

,,A kritika az aktualitás pere, de pozitív időből, korból adódó visszhang nélkül elfúl, megreked. Es ha későbbi fellebbezéseknél győz is, igazsága már csak példa és tanulság lehet, és nem a fontosabb, az aktívabb, az aktuálisabb: az azonnal ható változás és változtatás előidézése.”

IFábry Zoltán: A kritika legendája)

Az elmúlt öt év (az 1982-től 1986-ig terjedő időszak) irodalomkritikájának felmérését és értékelését mennyiségi tényezők és viszonyítások felmutatásával kezdem, s igyekszem a továbbiakban is tárgyszerű maradni. Ha az elmúlt öt év kritikai termését ösz- szevetjük az előző évtizedek kritikai és tudományos irodalmának eredményeivel, akkor a megjelent kötetek és kritikai megnyilvánulások számszerűségének viszonylatában az derül ki, hogy a nyolcvanas évek kritikai és elméleti munkákban jobban bővelkedtek, mint az előző évtizedek.* A kritikai írások szerzőinek száma már most annyi, mint a hetvenes években volt, a művek száma pedig úgy oszlik meg, hogy egy évre minimum két kritika-, tanulmány-, ill. esszégyűjtemény megjelenése esik, ami azelőtt csak ritkán történt meg. Nem lehet mellékes az a tény, hogy ebből az évtizedből még négy év előttünk áll. Joggal feltételezhető, hogy az elkövetkező időszak még jobban erősíti az említett tendenciát, s a minőségi tényezők is javulnak, mert — tegyük hozzá — nagy szükség van erre nemzetiségi irodalmi tudatunk erősítése szempontjából is.

Az elmúlt öt év alatt a következő irodalomkritikai és irodalomtörténeti kötetek jelentek meg csehszlovákiai magyar szerzők tollából: Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek, Fonod Zoltán: Körvonalak (1982); Dobos László: Gondok könyve, Duba Gyula: Látni