Irodalmi Szemle, 1987

1987/2 - NAPLÓ - Macza Mihály: A jubiláló komáromi múzeum

1940 nyarán Budapestre költözött. Ezután a múzeum további átrendezés nélkül — nem állandó nyitvatartással — fogadta látogatóit egészen a front közeledtéig. 1944 januárjában gyűjteményének őskori és római kori tárgyait ládákba csomagolták és a bencés székház alagsorában helyezték el. A front átvonulását a Kultúrpalota és a múzeum gyűjteménye nagyobb károsodás nélkül vészelte át.

A második világháború után új fejezet kezdődött a múzeum életében: a Jókai Egyesület feloszlatásával megszűnt egyleti jellege, kezelését a csehszlovák állam vette át. Az állam javára lefoglalt gyűjteményt már egy lelkes fiatal középiskolai tanár, Mikulás Dušek visszahelyezte a régi tárlókba s a felújított kiállítást megnyitotta a látogatók előtt, ezt követően a Komáromi Járási Közigazgatási Bizottság a gondjaira bízott gyűjteményből 1948-ban létrehozta az állami múzeumhálózat keretébe illeszkedő járási honismereti múzeumot, amely a következő évben — hatáskörének bővülésével — felvette a Duna Menti Múzeum nevet. Működéséhez azonban hiányoztak a szükséges feltételek. A volt Kultúrpalotában a múzeum csak albérlő volt, mivel az épületet a Matica slovenská Komáromi Helyi Szervezete kapta meg, s abban művelődési házát rendezte be, majd miután 1951-ben e szervezetet megszüntették, az épületbe beköltözött a népművelési otthon, majd ideiglenesen a járási könyvtár, itt volt elhelyezve a Jókai Egyesület által létrehozott könyvtár, a járási levéltár; 1964—65-ben a Komáromi Jnb jóváhagyásával egy ruházati cikkeket árusító boltot is ide költöztettek, annak helyét foglalta el 1965-ben a művészeti alapiskola képzőművészeti és táncosztálya, az egyik teremben a komáromi ökölvívók tartották edzéseiket. A múzeum csupán az épület egyharmadát használhatta. Még súlyosabb gond volt a szakképzett muzeológusok hiánya az intézményben. 1955-ig csak egy alkalmazottja volt a múzeumnak: a takarítónő. Az 1950-ben múzeumigazgatóvá kinevezett Mikuláš Dušek csak félállásban dolgozott az intézményben, 1955-ben teljes állásban Róbert Skákala váltotta fel, s ugyanebben az évben még egy konzervátor-preparátor került a múzeumba Kuczman Béla személyében. Az alkalmazottak száma ezután az ötvenes évek végéig nem változott. 1959-ben döntés született az intézmény szakemberekkel való fokozatos feltöltéséről, s az igazgatón kívül egy történész, egy régész és egy néprajzos, valamint két segéderő alkalmazása vált lehetővé, de a rossz munkakörülmények miatt a hatvanas években az alkalmazottak gyakran cserélődtek, s ez megnehezítette a folyamatos munkavégzést. Személycserére került sor az igazgatói székben is: 1964-ben Barta Mária történész, majd 1967 szeptemberében Jozef Orság történész került az intézmény élére.

Ilyen körülmények között a múzeum gyűjteménye alig gyarapodott, sőt mivel a háború alatt a tárgyakról készített nyilvántartás nagyrészt elkallódott, a gyűjtemény több darabja rejtélyes módon eltűnt; a római kori gyűjtemény javarészét 1951-ben a bra- tislavai Szlovák Múzeumba, a képzőművészeti gyűjtemény 67 darabját pedig 1957-ben a bajmóci (Bojnice) képtárba szállították (később ezek túlnyomó többsége visszakerült). A gyűjtemény tárgyairól csak 1955-től készült rendszeres nyilvántartás külső munkatársak segítségével. Az elavult állandó kiállítás két földszinti termét (az őskori és római anyagot) a múzeum igazgatója 1953-ban átrendezte, majd a következő évben a két emeleti teremben az újonnan beszerzett tárlókban elrendezte és megnyitotta a feudalizmus korát dakumentáló kiállítást. Az emeleten kapott később helyet a természetrajzi kiállítás is. Különféle évfordulók alkalmával a múzeum néhány időszaki kiállítást is rendezett, pl. 1954-ben Jókai Mór halálának 50. évfordulójára Jókai-emlékkiállí- tást. 1967-ben a múzeum kezelésébe került a komáromi görögkeleti templom, ahol ugyanazon év júniusában állandó jellegű egyházművészeti kiállítás nyílt.

Az illetékes párt- és állami szervek 1967-ben tervezetet dolgoztak ki s hagytak jóvá a Duna Menti Múzeum munkáját gátoló helyiség- és szakemberhiány enyhítésére, az intézmény fejlesztésére. Ennek értelmében a múzeum épületéből kiköltöztették a népművelési otthont, a művészeti alapiskolát és a járási levéltárat, döntés született az épület felújításáról és kiürített helyiségeinek a múzeum céljaira való átalakításáról, továbbá az intézmény szakembergárdájának bővítéséről. E fejlődési lehetőségek kiaknázását nagyban elősegítette az 1968. január 1-vel kinevezett új múzeumigazgató, Kajtár József ügyszerető munkája. Irányításával a múzeum dolgozói 1968-ban szétszedték az addigi állandó kiállítást, becsomagolták a gyűjtemény tárgyait, hogy megkezdődhessen az épület tatarozása, valamint előkészítették az új állandó kiállítás