Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - Duba Gyula: Az irodalom felelőssége
AZ IRODALOM FELELŐSSÉGE A szlovák írók 1936-ban megrendezett I. kongresszusa a magyar nemzetiségi irodalomtörténet számára sem ismeretlen, s nem is idegen. A közös célok és törekvések előzményeit a harmincas évek haladó népi mozgalmaiban és szociális törekvéseiben leljük meg, a kosúti véres eseményekkel szembeni állásfoglalásban és Major István kommunista képviselő perének értelmezésében, mint ahogy ott találjuk a DAV és a Sarló egymáshoz való pozitív viszonyában is. A szlovák, a cseh és a kisebbségi magyar értelmiség törekvései és közös társadalmi eszméi nem véletlenek, hanem törvény- szerűek és szükségesek voltak. A szociális központú gondolkozást és az indokolt nemzeti-nemzetiségi törekvéseket és mozgalmakat a kommunista párt politikája ösztönözte és határozta meg, amely egyben a haladó közgondolkodás különféle áramlatait is egyesítette. Ilyen értelemben — és a csehszlovákiai szocialista irodalom kontextusában — a régi kongresszus programja ma számunkra is elkötelező hagyomány és értékes példa. A szocialista társadalomban irodalmaink feladata és felelőssége — létünkből eredően — azonos. Nem irányelvek és jelszavak parancsa ez; abból a közös társadalmi valóságból ered, melyet irodalmaink ábrázolnak, felmutatva belső törvényeit. Bár e tény természetes és tudatosult is, kötelező gyakorlattá mégsem vált egészen. A társadalom extenzív fejlődése megosztotta a lehetőségeket és irányzatokat, melynek következtében az irodalmak egyéni utakon jártak. A nemzeti (nemzetiségi) és az össztársadalmi fogalma nem mindig azonosult, irodalmaink tudata a nagy egész laza egységében élt és fejlődött egymás mellett. A Korunk levegője című, a Pravdában megjelent felhívás is ezt igazolja, amikor a szlovák és cseh irodalom (s tegyük hozzá: a nemzetiségi irodalmak) egymáshoz közelítésének szükségéről szól. Helyesen látja a felhívás, hogy a kor irodalmainak nehéz, de felemelő küldetést szán: döntő súllyal részt venni a korszerű szocialista tudat megfogalmazásában. Ez a feladat világméretű és a felelősség súlya az emberiséget érinti. Az erkölcsi magatartás, gondolkodásmód és munkastílus, melyet ma gyorsításnak, új politikai gondolkodásnak és új stílusnak nevezünk, a szocializmus világméretű fölényének és igazságának lehetősége és feltétele. A szocializmus tudományosan alátámasztott érvei akkor válnak valós igazságokká és életes értékké, ha elméleti céljai megvalósulnak a gyakorlatban, és életformává válnak. Életünkben e téren sok kivetnivalót találunk. A szocialista életforma alakításában az irodalom a teljes ember vizsgálatának és kifejezésének a lehetőségét jelenti. Míg a tudomány (biológia, pszichológia, orvostudomány) az ember életműködését és létét fiziológiai, elektromos és vegyi folyamatokra bontja és életmódját (a szociológia, ökonómia és statisztika] elvont tények rendszerébe foglalja, addig az irodalom az emberi bensőt kutatja és feltárja az emberi lét lényegét. Tehát nem (csak) ismereteket közöl, hanem láthatóvá teszi _
