Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - FIGYELŐ - Kövesdi János: „Örökös elégedetlenség munkál bennem”
FIGYELŐ egy rám írt szerepet, a színikritikust alakítom. S hogy el ne felejtsem, továbbra is állandó repertoár-szerepem a Varázsfuvola Sarastrója, és persze még felsorolhatnék néhányat... — Mit szeretnél még nagyon elénekelni, amit eddig nem sikerült? — Életem egyik legnagyobb vágya, hogy egyszer elénekelhessem Verdi Don Car- losában Fülöp királyt. — Kik azok az énekesek, akiket közel érzel magadhoz, s akiket nagyra tartasz? Természetesen basszistákra gondolok. — Két nagy bolgár énekes, Borisz Hrisztov és Nikola Giaurov, de szeretem és tisztelem az orosz Jevgenyij Nyesztyerenkót is, a régebbiek közül sajnos már csak hanglemezről ismerhettem meg Székely Mihályt, akitől énekesek nemzedékei tanulhattak és tanultak is. Igen sajnálom, hogy színpadon sohasem láthattam őt, mert ragyogó színészegyéniség is volt. Nagy basszistának tartom a finn Martti Talvelát is, és csodálója vagyok az olasz Cesare Siepinek. A cseh basszisták közül Eduard Hakent említem meg, aki már nyugállományba vonult, így kevés alkalommal látható színpadon, de én többször láttam és hallottam őt, a lemezeit is szívesen hallgatom. A Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának tagjai közül leginkább a már idősebb Ondrej Malachovskýt szeretem, meg Sergej Kopcákot, aki a középnemzedék tagja, és nagyszerű basszista, nemzetközi karriert fut, az utóbbi években szinte többet énekel külföldön, mint idehaza. Nagyra tartom a fiatal Peter Mikulášt, valamint az igen tehetséges érsekújvári születésű Galla Jánost is. — Nemzetiségünk több operaénekest (kórustagokat) és zeneművészt is adott a csehszlovákiai zenei életnek ... — Ügy van. Sokukkal együtt indultunk az Ifjú Szívekben. Szűcs Róbert például akkoriban hegedűs volt az együttes zenekarában, ma a Szlovák Nemzeti Színház elismert baritonistája. Itt, Kassán négyen is éneklünk magyar nemzetiségűek, valamennyien egykori „Szívesek”, Somorjay György, az ismert basszista például, mielőtt Kassára jött volna, két évig volt magánénekes az NDK-ban, Berlinben is. Szakái Gábor tenorista is itt énekel, s egy évtizeden át ebben a színházban énekelt Havasi József baritonista. — Az operaénekes szüntelen gyakorlásra, hangiának csiszolására kényszerül. Te hogyan képezed tovább magadat? — Kassán nincsenek énektanáraim, visszajárok szeretett régi barátomhoz és tanáromhoz, Hvastija Franjóhoz. — Más művészeti ágak iránt is élénken érdeklődsz. — Szerelmem az irodalom, ami természetszerűleg abból is ered, hogy magyar— szlovák szakot végeztem a pozsonyi egyetem bölcsészkarán, s az irodalommal, beleértve a prózát is, költészetet is, mai napig sem szűnt meg a kapcsolatom. Ha van egy kis időm, örömmel olvasom a szépirodalmat, irodalmi folyóiratokat. — Diákkorodban, de később is szerettél verset mondani. — Ilyesmit is csináltam. Egyszer például Budapesten felléptem egy közös műsorban (ha emlékezetem nem csal, Hazánk, Európa volt a címe), melyet magyar, cseh, szlovák, szlovákiai magyar és más közép-európai kis népek íróinak műveiből szerkesztettek. Sunyovszky Szilviával, Gálán Gézával és másokkal szerepeltünk benne. Az irodalmon kívül nagyon szeretem a képzőművészetet. Amikor még Olomoucban énekeltem, rendszeresen látogattam egy képzőművészekből, szobrászokból, festőkből, grafikusokból álló képzőművész tarsaság összejöveteleit, kiállításait, néhány ottani művésszel egészen közeli barátságba is kerültem. — Mint magyar nemzetiségű operaénekes, bizonyára szívesen fellépnél Szlovákia más magyarlakta vidékeinek közönsége előtt is. Van erre alkalmad? — Amióta harmincnyolc éves koromban először álltam fel az olomouci operaszínpadra, dédelgetett vágyam, hogy magyar közönség előtt is énekeljek. Minthogy nagyon szeretem a népdalt, úgy gondoltam, hogy örömmel énekelnék népdaloktól Schubert-, Schumann-dalokon át egészen az operaáriáig minden olyat, amiben a vidéki hallgató is örömét lelhetné. Önálló estre gondolok, amelynek során alkalom nyílna arra is, hogy kötetlen formában elbeszélgethessünk a közönséggel, a zene iránt érdeklődő magyar fiatalokkal és idősebbekkel is. Eddig egyetlen ilyen rendezvényre került sor, a tornaijai helyi Csemadok-szervezet rendezésében. Meghívtak,