Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - FIGYELŐ - Kövesdi János: „Örökös elégedetlenség munkál bennem”
FIGYELŐ tékú férfi, gratulált — tudniillik előző este látta a színházban a Szerelmi bájitalt. Nagyon barátságosan be is mutatkozott, hogy ő Jaroslav Vykydal professzor, az olomouci egyetemi kórház belgyógyászatának a főorvosa, nagy operarajongó, és amint később elmesélte, számtalanszor látott-hallott engem énekelni az olomouci operában, pontosan emlékezett a szerepeimre, és az ottani előadásaimnak egy csomó mozzanatára. Vehemensen érvelve csalogatott vissza Olomoucba, elmondta, hogy az ottani közönség még mindig jól emlékszik rám, szeret, és reménykedik a visszatérésemben. Sző szerint így mondta: „Még mindig nem töltötte ki senki azt az űrt, ami maga után maradt.” Mondanom sem kell, mennyire jólesett, és mennyire elszorult a szívem ... Fontos, hogy az énekes nyomot hagyjon maga után: tartós emlékeket a zenekedvelők lelkében. Továbbá: emberileg és művészileg teljes vértezetben jelen lenni a mindennapok életében, becsületesen és tudásunk legjobb színvonalán csinálni mindent. Mindez nem könnyű, és különösen nem az egy érzékeny művész számára, mert sokféle fékező, hátráltató körülmény közrejátszik, amelynek a legyűrésére jelentős mennyiségű energiát pazarol el az ember. Ilyen csoportérdekek, olyan érdekszövetségek, ezt most nem konkrétan az én színházamra értem, de úgy látom, hogy a művészeti életben éppúgy, mint a társadalom más területein sem mindig a valódi értékek a mérvadók egy-egy teljesítmény, egy-egy ember megítélésében; ez meglehetősen elterjedt, már-már általános jelenség, és meggyőződésem, hogy ez nem vezethet jóra. — Vannak barátaid? — Hiszek a barátság, a barátkozás lehetőségében... Ám, ahogy látom, nem sok igazi, önfeláldozásra is kész kollégájuk, barátjuk van az embereknek. Nekem, hál’ istennek, vannak barátaim a szakmában és a szakmán kívül is. Sajnos, azt tapasztalom, hovatovább egyre kevesebb idejük van az embereknek egymásra, az egymás iránti türelem is valahogy nagyon-nagyon fogyatkozik .. . Számomra igen fontos tényező a jó közérzet, a jó hangulat az alkotókedv egyensúlyának megőrzéséhez. Én voltaképpen anyanyelvi közegben leledzem itt Kassán, és az anyanyelvi kultúrával is szinte naponta érintkezve dolgozhatom, láthatom el énekesi teendőimet; ez a kétségtelenül kedvező hatású közeg családi vonatkozásban is körülvesz, és éppen ez az egyik dolog, ami meglehetősen hiányzott nekem Olomoucban, mert hiszen ott tulajdonképpen gyermek- és ifjúkorom szokásrendszerétől egészen elütő közegben kellett élnem és dolgoznom, hiányzott például az anyanyelvi sajtó, a televízió, a rádió, a meghitt beszélgetések azokkal az emberekkel, akikhez évtizedek kötöttek. Olomoucban nagyszerű emberek vettek körül, de azért mindig hiányzott valami ahhoz, hogy én ott igazán gyökeret ereszthessek. Szóval most már tudom, milyen fontos érzelmileg, hogy azok az emberek, akik tanúi voltak gyermek- és ifjúkorunknak, karnyújtásnyi közelségben legyenek hozzánk. .. Ahogyan magamat látom, nem vagyok az az ember, aki fut a pénze után, aki megcsinálja a karrierjét, és ennek érdekében bármilyen eszközt képes felhasználni, még az embert emberhez legközelebb vihető barátságokat is felrúgva... A színházi emberek egymás közötti kapcsolatát, viszonyát jelentős mértékben meghatározza az a tény, hogy szinte észrevétlenül nagyüzemmé vált maga a színház is, aminek megvan a maga embert, emberi érzelmeket devalváló, nyomorító, deformáló negatív hatása, a maga „művészi termelése”, aminek az a következménye, hogy a próbák után is, meg az előadás után is az öltözőben találkozunk, röptében váltunk egymással néhány szót, s azután mindenki siet haza. Nincsenek meg azok a meghitt összejárások, jóízű beszélgetések, s bevallom, hiányzik egy kis borozgatás, a bemutatók kegyetlen feszültségeit feloldó ártatlan „bohém” lumpolások, amelyek azelőtt, akárhogy vesszük is, valahogy a közösségi érzés elmélyítését, a közösségek összekovácsolását szolgálták ... Persze arról sem kell megfeledkeznünk, hogy a mai élet rohanó hétköznapjai is eléggé igénybe veszik az emberi idegrendszert, művészi vitalitást. — Mostanában milyen szerepekben láthatunk? — Állandó repertoár-szerepeim közé tartozik Az eladott menyasszonyból Kecál, az Anyeginből Gremin herceg, az Aidából Ramphis, Dvorák Kata és az ördög című operájából Lucifer, Donizetti Szerelmi bájitalából Dulcamara, a Gianni Shicchi című Pucci- ni-operában Simonét éneklem. Milán Novak, a katonaegyüttesbeli volt főnököm írt színházunk számára egy operát, Színházi szünet a címe, s ebben a ma játszódó műben
