Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Ardamica Ferenc : Görbe tükör előtt
— Csendesebben, Lui! Idenéznek az emberek. — Na és?! Gyertek, gyertek, vegyetek kékre festett legyeket! — Lui, a legyek ... Valóban látod őket? — Kilenc darázs kering körülöttem ... — Jézusmária! — Ne jézusmáriázz! Szerelmeskedni lósóska között a legjobb .. . amikor viny- nyogva saját lábkarikádba harapsz ... Doktornő, ez a sok madár! — Madarakat is látsz, Lui? Egek! Akkor inkább hagyjuk a jenébe a hatodik: vodkát meg a hatodik sört. — Nem hagyjuk! Kikértem ... Meg ... megisszuk! Különben ... — Jó, jó, csak ne fenyegetőzz! Egészségünkre! — Komolyan hiszed, Gatyamica, hogy van még olyan nekünk? — Már miért ne volna?! Nekem még minden fogam megvan. A méregfogamról nem is beszélve! — Boldog ember! Én roppant fogfájós vagyok. Hess, sirály!... A sirály a legrondább hangú madár... Hess!... Elárulok neked egy titkot: szobrom lesz Ligetfalun ... Petőfivel szemben fogják felállítani. — Igen, Lui, igen, felállítják. Krausznak Rozsnyón, neked Ligetfalun. Majd vigyázunk, hogy meg ne rongálják. — A hitelezőimre gondolsz? ... Alkonyodik, esteledik, megvernének, de nem merik ... Hess, madár! — Lui, mielőtt még teljesen beesteledne, egy verset kérnék tőled a Görbe Tükör olvasóinak. Ha lennél szíves ... — Berekedtem, nem megy ... — Mégis, ha megpróbálnád. Az én kedvemért. — Az más: Hebegő levegő, ó! — Luikám, ez nemcsak rekedt vers volt, hanem nagyon rövid is. Valami reprezentatívabbat, s főleg hosszábbat képzeltem. — Már egyre rövidebb ... egyre ... már csak hörögve tudok .. . — Ogy is jó lesz. A hörgés nyomtatva nem látszik. — Haliga: Neked is tartozom meg neked is tartozom meg még neked is tartozom. XI. LOCSOGÓ BÉLA — Megengeded, hogy e szép, kerek születésnap után végre bácsizhassalak? — Bevallom, nem szívesen teszem, egykomám, de az időfellegek, ugye, melyek fölöttem elszálldosnak, indokolttá teszik e megszólítást, ugye... Mi célból is szólítottál meg, ha szabad érdeklődnöm? — A Görbe Tükörtől jöttem. Hozzájárulásodat akarom kérni egy interjúhoz. Beleegyezel? — Bele hát, ha onnan gyüvél, egykomám, bele én! Akár beleegyezek, akár nem, úgyis megírod, no nem igaz? — Ügy isi — No látod! Vágj bele a sűrűjébe, kenyeres pajtás, izé... vagy hogy a fészkes fenébe is hívnak... nem t’om én azt kimondani, ha megfeszülök sem.
