Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Ardamica Ferenc : Görbe tükör előtt
— Gatyamicának. — Annak hát, a rosszseb aki... De jól tudod... hiába, aki fiatal, az fiatal, a fiataloké a fövő ... oda nekik az oroszlányt is! — Ejnye, ejnye, Béla bácsi, ne légy már igazságtalan! Hát kinek közli folytatásokban a Hét egymás után a hesssregényeit? Nékem vagy néked? — Igazságtalan? Na jó, amint tapasztalom, már benne is vagy a sűrűjében, csak bátran, üss-vágj, nem vagyok az apád (szerencsére!), ne kímélj! — Megígérem, Béla bá. Itt nyúvadjak meg, ha nem így lesz! Rögtön felteszem az első kérdést: hiszel a reinkarnációban? — Mi a fészkes ...? — A lélekvándorlásban. — Ja, abban? Magyarul beszélj, öcsém! Hát, az ördög tudja. Hiszek is, meg nem is. Ez inkább a Hernádi Gyulus asztala, akit nemrég csesztél le a Hétben a Fantomas kapcsán. Miért kérded? — Mert a rossznyelvek azt terjesztik, hogy benned támadt fel egy személyben Beniczkyné Bajza Lenke, Marlitt, Erdős Renée, Ohnet György, Vickí Baum és Courts Mahler. — Földi Mihályt kihagytad! — Öt ne sértsük meg! — Ahogy gondolod, ugyebár... Noha — sikereimet tekintve — azt is mondják, hogy én vagyok a csehszlovákiai magyar irodalomban a Dietl. . . Hová rohansz, édes fiam?! — Sürgős elintézni valóm akadt, Béla bá! De igyekszem vissza! Három nap múlva folytatjuk a beszélgetést! (Három nap múlva) — Hol a csudában jártál, édes fiam? — Dietl sírjánál. — Mi célból? — Kihantoltuk .. . — És? — Megfordult! — Mit nem mondasz?! A rézangyalát! Ezt meg kell írni! Istenuccse, toliamra való történet. — Jóságos ég! — Amint elkészültünk ezzel az interjúval, leülök és papírra vetem. — Azt teszel, ami jónak látsz, Béla bá. De ha már az alkotó folyamatnál tartunk: hogyan írsz? Engedj bepillantani a műhelyedbe. — Aha, szóval te is olyan kukkoló ember vagy, mint én?! No jó ... Nincs ebben semmi boszorkányság! Hallok egy történetet, oszt lekörmölöm. Egy az egyben. — Nem teszel hozzá semmit, nem veszel el belőle? — Nem én! Úgyis átírják a Madách Kiadóban. Minek vacakolnék, kínlódnék vele azért a kis pénzért, no nem igaz? — Hm ... Ezt teszik minden műveddel? — Ezt hát! Fránya kiadópolitika! Nem mondom, a kezdet kezdetén, a Haragosok című elbeszéléskötetemben még nem vájkáltak, de a Csillagszeműbe /érthető, hiszen asszonyról volt szó!) már bele-belenyúltak. — Apropó, tudsz róla, hogy a szlovák filmesek elcsenték a címedet?
