Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Cselényi László: Aleatória avagy A megíratlan tartomány
Hétszer főbelőtt narancs Az út kifeszített pora Gamma-sugár az ernyőn: lélek a levegőben A kénytelenség sáncai mögött Magnélküli hadak Csont és bőr volt az éjszaka szivarja csonkig égett A képtelenség rácsai mögött Az Eiffel- torony ágain Tűsátorban Meg sem érthetetlen Villanyszékben háromágú tenger Villanyszékben háromágú tenger ... 123 Menedékhely maradéktalan kinn most az ég alatt szigorú a világ fehér az éj fehér az értelem a fák gondolat-jelvény fagy-kifacsart agy ösztöneink értekezlete megdermedtek havas szilveszter ónszagú virágokat nevel fáradt deres hajú szigorú fagy elvi selhetetlem 124 Száguldoznak ezek az őrült radioaktív sugarak a megbolydult levegőben Húsúnkat tépik velőnket isszák romlást hoznak a termő anyaméhre S kígyóként lopakodnak a gyönge madártej-csontú csecsemők bordáiba Láttam a kismamát koraszülött fia ravatalánál Láttam az ifjú férfit: nemző-hatalmát könyörögte vissza Láttam a gyöngyvirágot: aszott-feketén lihegett a porban 1/3 A föld szilárdan be volt zárulva önmagába s láthatatlan volt Nem volt se szárazföld se tenger Nem létezett a fönn s a lenn sem Ámde az éjszaka egyre rövidebb lett méhében erjedés indult s megszületett az első nemzedék a sziklák nemzedéke A tengerben föltűntek az első sziklák és megrepedeztek Kavicsok pattogtak le róla és a tengerbe gurultak 131 széles kopár mező sehol amerre járok álmafák dombok puhakék nyári ég egy domb sehol egy völgy se hol csak zöld meg sz él meg éj szakon füzek iramló gyík-patak s a völgyben puha-selymű rét kétoldalt délen messzi dől 132 Az ecetfa fölnyitotta száját testvéreim füvek virágok madarak lombok illatok A RAKODÖPART ALSÓ KÖVÉN ÜLTEM vérnyomás-folyam-aorta erdő zöld levelű csicsókabokrok hű májusesti csillagok KEDVES DOKTOR ÚR SOK SZERETETTEL 133 megáradt v ér s ebből kiút kínálja magát édesen lehelve kósza illatot inkább csak ing/a/z/óra kín szeretem vagy se délen ág s este a léha táj fölött merengő tüske-csillagok valóság-üst pipacs rotyog 134 mozdulatlan hajnalok hab-este magasan szálló nyári égbolt gyümölccsel terhes téli táj ÜDVÖZLÖM HIÁBA KÍSÉRTETTE 122
