Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - HOLNAP - Hodossy Gyula: nem vagyok szomorú - Patus János: F. E.-nek szabadon; Töredék

mindez kevés az éhesnek, ki téged áhít, kinek lázzal illeted éjszakáit,

mert, amíg éber, a párnán édes illatot érez, s álmaiban e részecske kapcsán köze lehet tán az Egészhez),

végtelen verset akarok írni, végtelen verset (Amit az ember egyszer elenged, paradox lesz,

így ez a vers is:

távoli-távoli forradalmat

lobbant, s engem, ki nem hagyom abba,

abbahagy majd,

s így vagyok veled én, te is így élsz bennem s a versben, végtelenebbül, mint karikagyűrű s végesebben;

követeljük, kívánjuk az egy-egészet,

de lázunk, álmunk s minden egész csak töredék lesz).

Végtelen verset

akartam írni, de nélküled nem megy (Hiába lennél gondja-reménye életemnek —