Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - HOLNAP - Ján Litvák: Süketnémák szigete
HOLNAP — DOTYKY egoizmust, és élveztem, milyen gyönyörűen kacarászik, hogy becsiccsentett, és- hogy pántos ruhája van. egyesült erővel néha ezt-azt lefordítottunk, a fiú orosza csak mosolygott, és csendben maradt, a srác maga felé fordította. — nézz rám, ne figyel] rájuk ... én ... szeretlek ... hogy mondjam ... ich liebe dich, érted? a szívem... a tiéd, vedd el! mondj már valamit! ha szétrúgom az ajtaját, nem fogja kibírni, hogy el ne röhögje magát. a portás odajött és figyelmeztetett, hogy csókolózni csak odakint csókolóz- hatunk. hozattam neki egy becherovkát, hogy világosan lássa, egy totálisan szomorú ember boldogságának szemtanúja lehetett, leült mellénk, és kezdett az idegeimre menni, így aztán táncolni mentünk, hátha elhúzza a csíkot az egyenruháján fityegő aranyzsinórral együtt, kétszer csudaklasszt mutattam neki, és lehúztam a rolót. a szomszéd felüvöltött, mint a tigris, aztán táncra perdült (legalábbis nekem úgy tűnt), amikor a padlóján néhány üveg csattant, arra gondoltam, autósdit játszik, és most ereszkedik le a szerpentinen, már bánt a lelkiismeret is. gyakran képzelek róla mindenfélét, aztán mégis úgy találom, hogy nem értem őt. az orosz lány elaludt az ölemben az éjszakai autóbuszon, én meg az ablakon bámultam kifelé, ki volt törve, de erre csak akkor lettem figyelmes, mikor elindultunk, valami munkásszállásra mentünk, és én úgy mentem át a portán,, mintha mi sem volna természetesebb, szép kis viszonyok uralkodnak ott, de- minek ecseteljem ... a nemzeteink közti barátságról, szerelemről és szeretkezésekről már annyi mindent összeírtak, hogy igazán nincs mit hozzátennem, lehet, hogy valakit legalább annyira érdekelne a dolog, mint engem és az oroszomat, ám mivel már gyermekkorban elsajátítottam néhány erkölcsi közhelynormát, köztük a szerénységet is, amelyektől képtelen vagyok szabadulni, csak annyit mondhatok, hogy lezuhanyozott és kávét főzött nekünk, azt azonban nem volt időm meginni, érett asszony volt, ha valakit érdekelne. tiszta állat ez a szomszéd, de ha még egyszer, én ... amikor a folyosón felhangzottak az első kijózanító léptek, én már műsortervet szövögettem a napra, amely előttünk állt. — nem akarsz ma feljönni hozzám? — neked van lakásod? — hát.. . garzonlakás .. . nincs még teljesen berendezve, de nekem megfelel. — csak egy ágy van benne, mi? — hát... úgy is lehet mondani, van virág is és . .. — ó. — hova mentek ma? — nem tudom. ó. — nem vagy szomjas? — nem, nem .. . ó. — reggelizni kell menned, ugye? — ühüm. óó. — főzök egy kávét... — ne. — igazán nem kérsz semmit?
