Irodalmi Szemle, 1987

1987/9 - HOLNAP - Ján Litvák: Süketnémák szigete

HOLNAP — DOTYKY

— ühüm. téged, és így tovább.

— jó napot, szomszéd úr. már féltem, hogy nem találom otthon .. .

összevissza három napot töltöttünk együtt az orosz csajommal, a többit is felkeresték a srácok a perugiából. a lányok el voltak tőlük ragadtatva, már nem féltek attól, hogy a fiúk alkohol segítségével akarják levenni őket a lábukról, a fiúk csupa kölni, csupa kedvesség voltak, ezt mondták:

— csak nem mentetek volna haza így, orgazmus nélkül?

— jó napot, mit akar?

három nap, gondolom, elegendő idő ahhoz, hogy az olyan ember, mint énr szerelembe essen, de én megfogadtam, hogy velem ez többször nem fordulhat elő, és igyekszem állni a szavamat.

— semmit, csak azt jöttem magának, azaz ... csak magát jöttem . ..

— jöjjön beljebb, átléptem a küszöböt.

kikísértem a vonathoz, nem is sírtunk, minek? hazamentem és lekopogtattam ezt az elbeszélést, kiszellőztettem a lakást a cigarettafüsttől, hamarosan becsomagolom a borotvámat és egyéb apróságokat, felszaladok a lépcsőn, a párbeszéd nagyjából úgy zajlik majd, ahogy elképzeltem, a szomszéd az idő alatt, míg írtam, két üres félliteres üveget hajított ki az ablakon, le lesz gyöngülve, biztos,, hogy soha többé nem leszek szerelmes, azt hiszem, féllábon állva is kibírom.

Kiss Edit fordítása