Irodalmi Szemle, 1987

1987/9 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Kelet- és Közép-Európa között

KRITIKA

A

LABÁN FERENC KELET- ÉS ÎCOZÉP-EURÔPÂ KÖZÖTT

(Irodalmi párhuzamok és szembesítések a kelet-kozép-európai irodalmak karéból)

F

ried Istvánnak a fenti címet viselő legújabb tanulmánykötete, a Kelet-Kö- zép-Európa népeinek, kultúráinak, irodalmi viszonyainak vizsgálatát tárgyaló művek tanulságait alapul véve, a felvilágosodás, a nemzeti ébredés, a romantikus, az anyanyelvi kultúra kezdeteit és kibontakozását vizsgálja. Műveket, nézeteket, költői-gondolkodói egyéniségeket szólaltat meg, s közben három évszázad irodalom- és művelődéstörténetét, történelmét, a magyarság és a szomszédságában élő népek kulturális-irodalmi kapcsolatának histo- rikumát is megrajzolja. Fried István kitűnő ismerője a magyar és világirodalomnak, már több munkájával bizonyította, hogy kelet-közép-európai kitekintés, összehasonlítás nélkül aligha kaphatunk pontos képet az egyes ide tartozó irodalmak fejlődéséről és történeti folyamatáról.

A kötet szerzője abból az alapállásból indul ki bevezetőjében (Bevezetés helyett), hogy Kelet-Európáról hosszú ideig kevesen nyilatkoztak higgadtan, a kötelezőnek tudott és hitt tudományos tárgyilagossággal. A negatív tévképzetek mellett — amelyek azt az elmaradottságból eredő tényt sugallták, hogy Kelet-Európát kulturális tekintetben is az „átvevés” momentuma jellemezte, s csak rendkívüli alkalmakkor sikerült betörnie a világ élvonalába — léteznek pozitív képzetek is. Ez utóbbiak a „kelet-európaiságot”, „dunaisá- got” stb. nem kevés öntudattal és küldetéstudattal a jövő meghatározó tényezőjének tekintették és tekintik, melynek az is a feladata, hogy az európai irodalom „nyugati” korszaka után új korszakot teremtsen (lásd erre vonatkozóan a német

bölcselő, Herder 18. századi jövendölését). A különböző előjelű és minőségű vélekedések számot vetnek Kelet- és Közép-Euró- pa létezésével és hatásaival később is, s a földrajzi gondolkodás egyre nagyobb mértékben átadja helyét a nemzetféltő, -mentő nézeteknek. A józanabbak persze, a valóság talaján maradva, számot vetettek a tényekkel, és elsősorban önismeretre neveltek. Ezzel párhuzamosan került megvilágításba Kelet- és Közép-Európa időszerű kérdése a 19. és 20. században, s napjainkig egyre több mű született a valóság tisztázásának szándékával.

Fried István immár egy fél évszázada bekapcsolódott a komparatisztikai kutatásokba, s eredményei a körültekintő, elmélyült és elfogulatlan tudós attitűdjét tükrözik. Mostani kötetéből is idézhetünk jellemző szemléleti adalékot: „Nehéz megszokni errefelé, hogy ne önmagunkat lássuk minduntalan központnak és mércének; hogy a múlt megismeréséért folyjék tudományos-becsületes küzdelem — és ne önigazolás érdekében. Hogy a múltfeltárás ne jelentse az eltérítő hadmozdulatot. Hogy felmérjük: hol húzódtak, hol húzódnak Kelet- és Közép-Európa (nem földrajzi, hanem) kulturális és irodalmi határai: s hogy e határoknak ne tulajdonítsunk túlzott jelentőséget, de ne is becsüljük le a szerepüket. Hiszen akár Kelet-, akár Közép-Európ'ról szólunk, az része Európának, a világnak.” Fried István szemlélete és alkalmazott módszere mentes az előítéletektől. Sosem előfeltételekből in dúl ki, hanem tiszta lapot nyit. Végigtekin~ ti, hogy miként gondolkodtak a felvetődő irodalmi és történelmi kérdésről a múlt