Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Néprajzkutatásunk úttörője
ÉLŐ MOLT felületesnek tűnik a szokások elemzése. Az is sajnálatos, hogy könyvében Manga nem foglalkozik az őszi népszokásokkal. Mindezek ellenére monográfiája értékes adaléka az egyetemes magyar néprajztudománynak, s művéből a Palócföld hazai kutatói is sokat meríthetnek. MANGA JÁNOS, A PALÓCKUTATÓ Manga János kutatásainak fő területe a Palócföld volt. A „huntyiak" köréből indult, a Középső-lpoly mente kis községeiben gyűjtött először. Később eljutott Palócország valamennyi néprajzi tájára, s közel egy évtizedig múzeumigazgatóként is szervezte a gyűjtést Balassagyarmaton. Kutatásainak eredményeit Palócföld2d című kismonográfiájában összegezte. Posztumusz könyvéből az olvasó átfogó képet kap a palócság múltjáról, gazdasági-kulturális fejlődéséről; a kutató pedig új adatokkal és összefüggésekkel egészítheti ki eddigi ismereteit. Manga behatóan foglalkozik munkájában a palóckutatis eddigi eredményeivel; összegezi és szembeállítja az egyes nézeteket, helyenként saját véleményével is kiegészítve azokat. ..Több mint háromszáz esztendeje annak, hogy — eddigi ismereteink szerint — egy bizonyos vidéken élő, bizonyos népcsoporthoz tartozónak tudott embereket először palóc jelzővel illettek” — írja bevezetőjében. Azóta számos levéltári feljegyzés is előkerült, több olyan kisebb-nagyobb tanulmány született, amely a palócság eredetének, származásának kérdéseit érintette. A nagykőrösi számadáskönyv, a mezőkövesdi jegyzőkönyv ma már egyaránt ismeretes a kutatók előtt. De ismerik Ráth Mátyás, Horváth István, Szeder Fábián, Hunfalvy Pál, Pintér Sándor és a többiek erre vonatkozó tanulmányait is. Manga szerint azonban még nem született meg egy mindenre választ adó tanulmány; a kutatás terén nem alakult ki egy átfogó, egységes és cáfolhatatlan nézet. Szeder Fábián úttörő munkájában Manga több pozitívumot talál. Elsősorban a honti és a nógrádi palócok nyelvéről szóló tájékoztatást, illetve a nyelvjárási szövegek szemléltetésére tett kísérletet tartja jónak, valamint azokat a részeket, melyekben jó alapossággal írta le a palóc faházat és berendezést, a női és férfi viseletet, az' egyes játékokat stb. A palócok számával kapcsolatos fejtegetéseket viszont csupán „őstörténeti okoskodásokkal” megtűzdelt kísérletnek tartja Manga. Pintér Sándor munkáját ismertetve megjegyzi, hogy a szécsényi kutató vitába szállt Jerneyvel és Hunfalvyval, mivel azok a hunoktól származtatták a palócokat. Pintér szerint a palócság „mint skytha-hun-avar maradvány, már a honfoglaló magyarok által, mint baromtenyésztő s földművelő nép, jelenlegi lakó helyeiken találtatván, a honfoglalás könnyítéséhez hozzájárultak és mint lényegében a magyarral egy nyelven beszélők s vérrokonok (...) mindjárt az első században, nemzettestté olvadtak”. A hun rokonság cáfolására hozza fel Manga Györffy István állítását is, mely szerint „a palócság és az alföldi kunság között semmi hasonlóságot nem találunk, sem külső megjelenésükben, sem néprajzi sajátságaikban”. A palóc eredetkérdést illetően Manga fontosnak tartja Bartucz Lajos A magyarság antropológiája című munkáját. Aláhúzza, hogy Bartucz rendszeres antropológiai vizsgálataiból kiderült, hogy a magyarság területein a mongoloid típusnak „négy fő fészke van”. Ezek egyike a Hont, Nógrád, Heves, Gömör és Borsod megyei palócság. Bartucz a továbbiakban megállapítja, hogy: „mivel a honfoglaló magyarok nemzetteste egészében nem volt mongoloid típusú, a kabar törzsben pedig a mongoloid rasszjelleg uralkodott, feltételezhető, hogy ez a törzs volt a palócok őse”. Egyöntetű vélemény tehát — amint Manga is megállapítja — „sem a palócok őstörténetét, sem pedig a palóc népcsoport kiterjedését illetően nem alakult ki”. A monográfia további fejezeteiben Manga a palócság népi műveltségének főbb vonásairól ad számot. A Palóc ház és nagycsalád című részben pontos leírást közöl az építkezés módjairól, ismerteti a legrégibb épületeket, bemutatja a kétes háromsejtű épületek berendezését stb. Értékes adatokat találunk a telek alakulásával, a falu rétegeződésével s a nagycsa- lád-rendszerrel kapcsolatosan. A monográfia szerzője behatóan foglalkozik a zsellérek és a jobbágyok helyzetével, a „had” erkölcsi törvényeivel stb. A következő fejezet témaköre a népi
