Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Néprajzkutatásunk úttörője
ÉLŐ MŰLT szokásaink régi, egységes képét és sok helyen olykor a papság is fékezte az egyes szokások ápolását. Manga János monográfiabeli munkamódszerére Jellemző, hogy a leíró néprajz váltakozik az összehasonlító elemzésekkel. Megállapításait mindig konkrét példákkal támasztja alá, s így több népköltészeti szöveget, kottát is közöl, fejtegetéseit pedig bőséges jegyzetapparátussal látja el. Kár, hogy a képanyag hiányzik könyvéből. Manga János az összehasonlító néprajz- tudománynak is kiváló képviselője volt. Itt tárgyalt művében Menyhe község szokásanyagát kellő alapossággal veti össze a távolabbi palóc falvak hagyományaival, illetve a szlovákság folklórjával. (Az utóbbi összehasonlításról külön fejezetben szólunk majd.) A Miklós-napi hagyományokat tárgyalva például az ipolyszécsénkeiek „gyóntató szokásait” is jól bemutatja. A Luca-napi szokások leírásánál felsőszemerédi és de- méndi párhuzamokat közöl. A karácsonyi ostyahordás emlékeinek bemutatásánál ipolyfödémesi ostyahordó-verset, az „ablakok alá járás” tárgyalásánál pedig kele- nyei kántálóéneket tesz közzé. A karácsonyi és az újévi szokásokat összegezve Manga egyébként az alábbiakat vonja le következtetésként: „Minden mozzanatnak, eltekintve az egyházi vonatkozású betlehemjárástól, ostyahordástől és a kántá- ciótól, ősvallási gyökere van, mely a napfordulóval, a természet felszabadulásával módot ád arra, hogy a természet kifürkész- hetetlennek látszó titkait, erőit az ember a maga céljaira is felhasználhassa: elűzze azt, amit ártalmasnak tart, előidézze, amit magára nézve kedvezőnek vél és bepillanthasson a jövőbe.” A farsangi dramatikus szokások összefoglalásakor a különbözőségekre és az azonosságokra is rámutat a szerző. Nem csoda, hisz a talalajvasárnapot az Ipoly mentén nem tartották számon. De nem volt szokásban errefelé a tőkeszedés sem. A bőgőtemetést ugyanakkor csak az Ipoly mentén végezték a keresztapaválasztás, illetve a céhelés viszont mindkét helyen szokás volt. A szokások történetét vizsgálva is több lényeges dologra hívja fel figyelmünket a szerző említett monográfiájában. Arra a kérdésre például, hogy miért találjuk meg a régi eredetűnek látszó újévi szokásanyagot farsangkor, Manga az alábbi választ adja: „Ez az átcsúszás érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a farsangi mulatságokkal, szórakozásokkal szemben az egyház sohasem foglalt el olyan merev, elutasító álláspontot, mint az egyházi év egyéb pontjain jelentkező, pogánynak látszó hagyományokkal szemben.” A tavaszi ünnepkör szokásai közül legrészletesebben a kiszehajtást tárgyalja. A kisze szó eredetével kapcsolatban megjegyzi, hogy a „kice” jelentése Menyhén az eresszel, illetve a zsúpkévével egyenlő. A menyheiek virágvasárnap a zsúpkévét öltöztették fel, majd a dramatikus játék végén ennek szalmájából minden lány húzott egy csomót. Ezt a vízbe dobták, s akié elúszott, az a jóslás szerint abban az évben férjhez ment. Deménden kisze volt a savanyított korpából készült leves neve is. A kiszejárás leírásakor Manga különben bőséges anyagot közöl az Ipoly mentéről: Felsőszeme- rédről, Horvátiból, Tompáról, Pereszlény- ből, Ipolyviskről, Szécsénkéről, Kelenyé- ről és Ipolybalogról. A nyári ünnepek közül Virágos Szent János napjának szokásaival foglalkozik bővebben. A menyhei tűzgyújtást a pereszlényiek és az ipolybalogiak azonos szokásával veti össze. Manga János tárgyalt monográfiája feltétlenül megérdemelné az alaposabb odafigyelést, illetve az újra kiadást. Hazai magyar írásbeliségünk, kutatóink és hagyományápolóink nyernének vele elsősorban. AZ IPOLY MENTE NÉPRAJZÁNAK KUTATÓJA Manga János mindenekelőtt az Ipoly mente magyarlakta falvaiban végzett alapos gyűjtőmunkát. Fő kutatási területei közé tartozott ez a vidék. Innen indult, első publikációiban ennek a tájnak a hagyományairól adott hírt, s kutatóként később is többször visszatért szűkebb szülőföldjére, a Középső-Ipoly mentére. A sok-sok részpublikáció mellett a vidék néprajzáról az Ünnepek, szokások az Ipoly mentén26 című könyvében számol be legrészletesebben. Monográfiájában mintegy harminc Ipoly menti község ünnepi szokásait foglalja össze. A folyó jobb partján, a mai Szlovákia területén fekvő falvak közül Deménd, Felsőszemeréd, Gyerk, Horváti, Ipolybalog, Ipolyhidvég, Ipoly- szakálos, Ipolyszécsénke, Ipolyvarbó, Ipoly-
