Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - NAPLÓ - Karol Tomiš: Nemzetközi hungarológia
ciákról, szimpóziumokról, szemináriumokról közöl híreket, tájékoztat az irodalmi múzeumok és tudományos intézetek munkájáról. Az Értesítő a hungarológiai kutatásokról szóló relatíve teljes információival fontos segítője lett munkánknak. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1980 óta kollektív tagja a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Föderációjának (FILIMJ, és ezáltal szervesen bekapcsolódott a régebbi nagy nemzetközi autoritású tudományos társaságok sorába. Mindezek a tények például szolgálnak a kis népek számára, hogy az oktatás és a tudományos kutatás céltudatos támogatásával miként gyakorolhatnak pozitív hatást nyelvük és kultúrájuk terjesztésére. A II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus külföldön való megrendezése — ennek anyagi és szervezési feltételeit megteremteni nem kis erőfeszítésbe került — a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság nemzetközi statútumának érvényét hivatott bizonyítani, sikerrel. És működött itt még egy szándék, amelyet dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese hangsúlyozott megnyitó beszédében: idegen talajon objektív, saját nemzete elfogultságától mentes próbának kitenni a magyar irodalmat és kultúrát. Az osztrák szövetségi kormány elnöke, dr. Franz Vranitzky a nemzetek közeledését elősegítő specifikus, a kultúra és a tudomány által való hozzájárulásként üdvözölte a kongresszut. A kongresszusi tanácskozás központi témája a magyar nyelv, irodalom és néprajz kölcsönhatása volt a Duna-medence népeinek kultúrájában, különös tekintettel a 18— 19. és a 19—20. század fordulójára. E két időszak kiválasztása nem volt véletlen. Az első időszak az Osztrák—Magyar Monarchia feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetét képviseli, annak minden szociális, gazdasági, politikai és kulturális következményével együtt. Kialakul az itt élő népek nemzeti tudata, felélednek a nemzetiségi ellentétek. Megteremtődik a nemzetek irodalmi nyelve, formálódik nemzeti kultúrájuk és annak intézményrendszere. A 19—20. század fordulóján a kapitalista fejlődés krízisidőszakhoz ér. Magyarország mély társadalmi antagonizmus által megosztott, kiéleződnek a nemzetiségi ellentétek, a politika színterére lép a szervezett munkás- mozgalom. Az irodalom és a művészet viharos, ellentmondásokkal terhes, a haladástól való lemaradás és a provincializmus leküzdése által motivált fejlődésen megy keresztül. E problémakörök összefoglalása a kongresszus plenáris ülésein hangzott el, részletesebben a hét szekció ülésein elemezték őket. A kongresszus rendezőinek minél több résztvevő hozzászólásának lehetővé tétele volt a célja, így kívánva a történelmi Magyarország népei kultúrtörténetének korszakairól sokoldalú képet kapni. A kongresszus eredményeit átfogni az előadások könyv alakban való megjelentetésének feladata, a közvetlen résztvevő erre képtelen. A plenáris üléseken elhangzott előadások valamely alapkérdés teljesebb megvilágítását szorgalmazták; többek között a 18. század végén formálódó magyar nemzeti tudat, nyelv és kultúra kérdéskörének, a felvilágosodás kori magyar nyelvtudomány elméleti megformálására való törekvéseknek, a magyar és osztrák irodalom kapcsolatainak, a magyar irodalom rendszerének, az irodalmi irányzatoknak és kölcsönhatásaiknak, a népi kultúra Közép-Európa kulturális fejlődésében betöltött szerepének, a magyar és a szomszéd népek népi kultúrája hasonlóságainak és különbözőségeinek vizsgálatát. A szekciókban elhangzott előadások valamely téma köré csoportosultak, s erre szabadabban vagy közvetlenebbül kötődtek. Az első szekció a Duna-medence kulturális pluralitásával foglalkozott, különös tekintettel Bécs és Budapest szerepére. Az előadók rámutattak az iskolaügy, a sajtó, az irodalom, a színház stb. kultúraalkotó folyamatainak változékony és ellentmondó voltára. Néhány hozzászólást a magyar irodalom Duna menti nemzetek kultúrája általi befogadása kérdésének szenteltek. A második szekció figyelmének előterében a nemzeti, illetve nemzetiségi kérdés állt, és annak tükröződése a korabeli publicisztikában, szakirodalomban és szépirodalomban. Az elhangzott előadásokat az objektivitásra és a nemzetiségi elfogultságra való törekvés jellemezte. Nem kendőzték el a problémákat, amelyek e téren a múltban előfordultak, ám történelmi felülnézetből tárgyalták őket, a pozitívumokra helyezve a hangsúlyt. A harmadik szekció a Duna-medence népi kultúrájának fejlődését és hanyatlását, s a nemesi kultúrának a parasztság kultúrájára kifejtett hatását vizsgálta, annak minden vonatkozásában. A lakás, az öltözködés, a munkaeszközök, az ékszerek, a szokások, a népdal és a népköltészet változásai, a szájhagyomány és a ponyvairodalom viszonya, a fotográfia szerepe a népi kultúrában stb. képezték a figyelem tárgyát Esetenként
