Irodalmi Szemle, 1986

1986/10 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: „Művészet, tudomány gyászt öltve siratja kimul-tát ...’’ (Száz éve halt meg Ipolyi Arnold)

nem csak hogy beutazva a vidéket személyesen vizsgálódtam, de régibb s újabb összes helyirataink adatait is gondosan felkerestem és használtam.”12 A műemlékjellegű építészeti alkotások bemutatásánál így „ott találandja az olvasó a kútfő idézetével följegyezve azon évet melyben a hely okiratilag vagy egyéb történelmi adatok nyomán tudomásunkra először említtetik”.13 Ipolyi Arnold valóban szakszerű munkát végzett művészettörténeti tárgyú dolgozatainak megírásakor. Ilyen a Csallóköz műemlékei című terjedelmes tanulmánya is. Az írást a szakember, a helytörténész és a szülőföld iránt érdeklődő valamennyi olvasó élvezettel forgathatja. A múlt építészeti emlékeit úgy hozza közelebb a szerző, hogy azokat széles összefüggéseiben mutatja be, írja le. Az építészeti stílusirányzatok elemzései révén valamennyiünk számára világossá és érthetővé válnak. A kutató egy-egy építmény összes elemét vizsgálódása tárgyává teszi. A legapróbb részletekig feltárja az arra érdemes épületeket; szól az egyes elemek funkciójáról, kialakulásuk vagy átalakulásuk okairól. Művészettörténeti szempontból fontosnak tartja Ipolyi, hogy az ország egyes vidékeinek műemlékei teljes mértékben fel legyenek térképezve. így ír minderről tanulmányában: „Az egyetemes műarcheológia és műtörténet szempontjából tekintve, ugyan is nem lehet azzal megelégednünk, ha a különböző műidomok korszakából csupán egyes, vagy csak néhány kitűnőbb és nevezetesebb emlék leírását bírjuk, miután a stíl alkalmazásának, gyakorlatának és sajátosságainak becse és érdeke nem csak a kitűnő művek kizárólagos tulajdona, hanem minden kisebb alkotmányában is, tehát minden falusi egyházban is, kiváló alkalmazásában nyomozandó, és ez által az egészet igazoló egyformaságában, e mellett pedig ismét eltérő egyes részleteiben is tanulmányozható.”14

Roppant érdekes az is, amit a csallóközi műemlékek története kapcsán mond. Először is megjegyzi, hogy ez a terület „szigeti helyzeténél fogva mintegy különvált vidéket képez”.15 Továbbá leszögezi, hogy a Csallóköz is „honunk azon vidékei közé tartozott, melyeket a magyarok mindjárt Pannónia meghódításával elfoglaltak és megtelepítettek”.16 A tárgy, azaz az egyházi építmények vizsgálásánál fontos szempontként veszi figyelembe a XVI. századi vallási mozgalmakat, melyek a Csallóközt is „kiválólag áthatották”.

Ipolyi megállapítja, hogy a Csallóköz alsó része általában csak igen kevés építészeti műemlékkel bír, „miután a régibb katholikus egyházak is folytonosan a reformátusok birtokában lévén, részint ledöntettek, részint teljesen átalakíttattak, mint ennek egyes nyomai még itt-ott észrevehetők”.17 Ami az építészeti stílust illeti, a csallóközi műemlékek kapcsán azt írja Ipolyi, hogy a „Csallóköznek majdnem összes emlékei gót idomban keletkeztek, mely mellett az újabb modoron kívül az előbbi építészeti idomnak, mint a románnak s az átmeneti ízlésnek (t. i. a románból a gótra) csak igen kevés vagy határozatlan nyomai mutatkoznak; ámbár máskép a mindenféle számos, teljes figyelmet igénylő adatok kétségtelenül arra utalnak, hogy a jelenlegi gótidomú egyházak előtt régibb román műépítészetnek is helye volt”.18

A báró Mednyánszkyéknál töltött néhány esztendőnek sokat köszönhetett Ipolyi. Megismerte például „a nemzetiségek megértését, szeretetét és kultúrájának tiszteletét”19; megismerkedett a család gazdag könyvtárával, előkelő hazai és külföldi körökben fordult meg stb. Tisztelte az író Mednyánszky Alajost, a történeti, régészeti és földrajzi tanulmányok szerzőjét, akit nálunk elsősorban a Festői utazás a Vág folyón Magyarországon c. könyve alapján ismernek az olvasók.

Nos, erről a Mednyánszkyról írt tanulmányt Ipolyi 1854-ben az Oj Magyar Múzeumban. Amint a bevezetőben olvashatjuk: „íróját csupán a kegyelet vezérli azon férfiú iránt, kit életében tisztelni tanult, s kinek holta után is a legnemesb kötelékek fűzék családjához; és ha őt kartársai elébe mint a tudomány s a hon egyik legjelesb férfiát, buzdításul és követésül állíthatta elő, célját elérte.”20 A család történetének rövid ismertetése után a szerző elmondja, hogy Alajos később Nyitrán az országos ellenzék élére állott. Buzgólkodása nem maradt eredménytelenül, mert „Az ő s a vele számos hasonérzetűek ezen erélyes föllépése által történt, hogy a fejedelem, meggyőződve a nemzet igazságos kívánatáról, az 1825-diki országgyűlésen megfogadá ezentúl a nemzet alkotmányos jogait megőrzeni”.21

De elévülhetetlen érdemeket szerzett Mednyánszky a tudományos irodalom kibontakoztatásában is. Ez irányú ténykedését jó érzékkel elemzi Ipolyi, megjegyezve, hogy