Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: „Művészet, tudomány gyászt öltve siratja kimul-tát ...’’ (Száz éve halt meg Ipolyi Arnold)
Mednyánszky „az új nemzeti történeti iskola egyik alapítójává lön”. Nagyra értékeli továbbá azt a tényt, hogy Mednyánszky „nemcsak a hazai történet írója s búvára volt, de nemzeti ős hagyományaink, történeti regényeink s mondáink valódi művészi ihletű regélője is”.22 S hogy miért tartotta mindezt fontosnak folklórkincsünk ismerője? Alábbi sorai adják meg erre a választ: „... a nemesb honfiúi s nemzeti érzetet semmi sem ébresztheti jobban a népben, mint az ő tulajdon sajátságainak, regéinek, mondái-, meséi-, hite-, szokásai- s hagyományainak — melyek legbensőbb lényegével, érzelmeivel, gondolkodásával századoktól fogva összeforrvák, gondos ápolása”.23 Pozitívan szól Mednyánszky könyvéről, a Festői utazás a Vág folyón Magyarországon-ról is. Azt írja egyebek közt, hogy a „Lelket emelő történeti visszaemlékezések itt a nyájas rege karjain tűnnek fel, s mellettök mégis mindenütt annyi tanulságos közbevetett helyirati, statisztikai stb. jegyzetekkel, s feldíszítve s átszőve az egész a nagyszerű természetszépségek leírása koszorújával”.24 Azt, hogy három és fél évszázada (1635-ben) alapították a nagyszombati egyetemet, valamennyien tudjuk. Arról viszont, hogy ebben a városban már a XVI. század derekán is jól működő egyházi iskola volt, csak kevés ismeretünk van. Nos, Ipolyi ennek az intézetnek is feldolgozta a történetét.25 Tanulmánya, mely csak halála után jelent meg, fontos kultúrtörténeti dokumentum s egyben hiteles korrajz is. Bizonyítja azt, hogy Ipolyi jól tájékozódott a történelemben, nemcsak a tényeket, hanem az okokat és az összefüggéseket is kitűnően ismerte. A tizenhatodik századi nagyszombati iskola működését úgy mutatja be, hogy az olvasó pontos képet kap a társadalmi háttérről, a század eszmeáramlatairól és mozgalmairól, a tanárok irodalmi munkásságáról stb. A szóban forgő iskola alapítása az esztergomi érsekség Nagyszombatba való áthelyezésével esett egybe (1540). Ipolyi megállapítja, hogy az intézetnek komoly próbát kellett kiállnia: meg kellett felelnie a humanisztikus igényeknek, s állást kellett foglalnia a hitújítási mozgalmakkal szemben. Ennek érdekében Oláh Miklós 1553-ban átalakította az iskolát. Erre a katolicizmust veszélyeztető hitújítási mozgalmak fellépése miatt is szükségük volt. Oláh a régi egyházi fegyelem helyreállítása mellett a „tudomány és Irodalom fölvirágoztatásától” is nagy eredményt várt. Ipolyi éleslátására, józan ítélőképességére vall, hogy nem elfogult Oláhhal szemben: erényei mellett szól hibáiról is. Tanulmányában rámutat a nagyszombati iskola túlzott idealizmusára, a más eszmékkel szemben tanúsított szigorú állásfoglalására. Elmondja, hogy „havonkint vizsgálatot tartottak a növendékek lakásán, a netán feltalált eretnek könyveket elkobozták és három személy jelenlétében elégették, míg a bűnösök a szabad asztal jótéteményeitől harmincz napra megfosztattak .. .”26 Oláh ilyen irányú kísérletei nem járhattak eredménnyel. Később a Jézus-Társasághoz fordult; Magyarországra telepítette a jezsuitákat, elrendelte a nagyszombati nyomda felállítását stb. Az utóbbit Ipolyi igen fontos lépésnek tartotta, mert Oláh érsek ezzel részben megelőzte a protestáns Huszár Gál, Török Mihály és Bornemisza Péter 1561, 1568—91 közötti nyomda- felállítás! kísérleteit. Az iskola későbbi tanárai közül Ipolyi Telegdi Miklóssal foglalkozik részletesebben, aki „kimívelt uj egyház-szónoklati s irodalmi nyelvet és irályt alkotott”. Talán csak akkor érezni Ipolyi túlzott erkölcsi mértéktartását s Telegdivel szembeni elfogultságát, amikor a nagyszombati püspököt Bornemiszával hasonlítja össze, megjegyezve, hogy Telegdi „méltán megrója és visszautasítja” emez Ördögi kísírtetek\ét, mert azokban „a fajtalanságot épp oly botrányosan, meztelenül adja elő, mint a babonás elbeszéléseivel a tisztaság, józanság és vallás ellen vétkezik”.27 Viszont megérdemelten emeli ki Telegdi kiadói tevékenységét, hisz a tudós püspök ezáltal „felragadta egyszerre a nemzeti tudomány és irodalom minden ágát”, új korszakot kezdett a magyar „tudományos irodalomban”. Talán a felsorolt munkák is megérdemelnék, hogy — még jó párral együtt — kötet formájában a hazai olvasók kezébe kerüljenek. Ha ezt megtennénk, Ipolyi szelleme előtt még szebben tiszteleghetnénk, s önmagunkat tennénk lélekben, önismeretben gazdagabbakká. JEGYZETEK 1 Hoppál Mihály: Ipolyi Arnold. Bp. 1980. 2 Ipolyi Arnold: Magyar műemlékek. 1. Csallóköz műemlékei. In.: Archeológiái Közlemények. 1859. 3—173.
