Irodalmi Szemle, 1986

1986/10 - LÁTÓHATÁR - Puskin: Grúzia halmain (vers) - Tőzsér Árpád: A szerelem ambivalenciája — nyolc sorban

PUSKIN

Grúzia halmain

Grúzia halmain éjszaka és köd ül,

Csobog lábamnál az Aragva.

Bennem bú és derű: fáj a szivem s örül;

Betöltesz, mint folyót a habja.

Látod, tele vagyok veled, csupán veled ...

Csendes búm nem zavarja semmi,

Szivem megint hévül, megint lobog, szeret,

Szeret, mert nem tud nem szeretni.

Tőzsér Árpád fordítása

A szerelem ambivalenciája — nyolc sorban

Németh László szerint „Puskin egyik legnagyobb újdonsága: (...) a lélektani realizmus, amivel a szerelemről (...) beszél”. A „lélektani realizmus” kap meg bennünket a Grúzia halmain című nyolcsorosban is. A költő egészen kis területen fejezi ki a szerelem örök ambivanlenciáját, a „fájdalmas öröm” lelkiállapotát. De valóban azt fejezi-e ki?

A vers ahhoz a Natalja Goncsarovához (a költő ragyogóan szép, de nem éppen feddhetetlen erkölcsű feleségéhez) íródott, aki az átlagosnál is jobban ártett hozzá, hogyan kell a férfiaknak egyszerre örömet és fájdalmat okozni. Mégis: a vers számos magyar fordításából mintha elveszne a fájó örömnek ez az egyidejűsége. Még Szabó Lőrinc fordításában is időbeli egymásutánba kerül a „bánat” és a „szerelem”:

.................................Bánatom csitultan szendereg,

n

em maradt benne tüske semmi; s megint lángol a szív, megint szeret, szeret,

Tehát: bánatom tűnőben („csitulóban”) van, s a szívem megint szeret. Csakhogy az eredetiben nincs szó „csitulásról”, éppen fordítva: „Bánatomat... semmi sem aggasztja” — mondja Puskin. S nem kétséges, hogy ez a paradoxon azt akarja jelenteni, hogy „Bánatom... zavartalan”, folyamatos. A lírai hős szíve pedig nem azért „szeret megint”, mert bánata elmúlt (vagy múl óban van), hanem azért, mert e szív „képtelen nem szeretni”. A költő tehát annak ellenére is szereti kedvesét, hogy az zavartalan (folya matos) bánatot jelent a számára.

Ebből az értelmezésből viszont az következik, hogy a hetedik sor elején álló „Es” kötőszó értelem szerint inkább „de”: „De (erinek ellenére) a szívem újból ég és szeret”.