Irodalmi Szemle, 1986

1986/10 - LÁTÓHATÁR - Puskin: Grúzia halmain (vers) - Tőzsér Árpád: A szerelem ambivalenciája — nyolc sorban

S még mélyebbre ásva: ha ez a „de” a szövegösszefüggésből nyilvánvaló, akkor el is hagyható.

Ilyen meggondolásból hagytam én el a fordításomban a hetedik sor elejéről mindennemű kötőszót. Az elhagyott „és” így nem vezetheti félre az olvasót: az egyidejű „bánat” és „öröm” (szeretet, szerelem) nem kapcsolható (a kapcsoló „és” révén) időbeli egymásutánba.

A vers alapeszméjét képező, struktúráját meghatározó ambivalenciát tulajdonképpen már az első két sor tudomásunkra hozza: a Grúzia halmain „fekvő” sötétség s a susogó-csobogó Aragva ellentéte afféle népdal-küszöbként előlegezi a vers ellentétes érzelmi síkját. A bevezető természeti képnek ezt az ellentétét a fordításban is érzékeltetni kell. Az orosz „sumít” azonban jelentheti azt is, hogy „zúg”, „zajong”, s azt is, hogy „súg”, „susog”. (Más szláv nyelvekben ez az utóbbi a szó elsődleges jelentése!) Nem kétséges, hogy Puskin szövegében a kifejezés a „súg”, „susog” jelentésével van jelen. A magyar nyelvben azonban ez a szó nem feltétlen asszociálja a vizet, s mivel a sorba az Aragva minősítése viszont [mondjuk „Aragva folyó” formájában) nem fér bele, kénytelen voltam a „sumít”-ot a kicsit eltérő jelentésű „csobog”-ra változtatni.

E két módosításon kívül van a fordításomban még egy lényeges jelentéseltolődás: a „Betöltesz, mint folyót a habja” hasonlat az eredetiből hiányzik. De valóban hiányzik? A „Zúg az Aragva előttem” s „A bánatom tele van veled” sorok az orosz szövegben olyan közel vannak egymáshoz, hogy a versbéli paralelizmusokhoz szokott szem képtelen nem látni bennük a hasonlatot: Ahogy az Aragva tele van zúgó habokkal, úgy van tele a bánatom veled. S ettől már csak egy fél lépés az én változatom: „Betöltesz, mint folyót a habja”.

S ezt a „fél lépést” abban a reményben engedélyeztem magamnak, hogy a puskini fényes „lélektani realizmust” talán nem homályosítottam el túlságosan vele.

Tőzsér Arpád