Irodalmi Szemle, 1986

1986/1 - KRITIKA - Dusza István: Hármas tükör

vescll János ( András-napra megjövök, 1976), Kovács Magda (En, a qsillagbognár, .1978), Grendel Lajos (Hűtlenek, 1979) és Fülöp Antal (Kedvező pillanat, 1980) első prózakötetei vitathatatlanul jelntős hozadékai prózairodalmunknak.. Ezt a sort látva, akár elégedettek is lehetnénk prózaírói utánpótlásunkkal, ha Grendel Lajoson és Bereck Józsefén kívül mások is jelentkeztek volna regénnyel, illetve kisregénnyel, ,,,

Kissé megkésett önálló indulásával Mészáros Károly, aki a Magánügyek című. novellás- kötetével lépett az irodalomba. A Főnix Füzetek harmadik prózaírója ő, mégis .éppen ez a megkésettség indokolja, hogy elsőként szólok róla. .Szerepelt a Fekete szél antológiában, az ebben a kötetben is olvasható Ella Mari magánügye című novellával. Kötetének minden .egyes darabját — függetlenül attól, hogy vallomásos prózát vagy hagyományosabb kisepikai műfajok körvonalait sejtető írást ólvasunk tőle — áthatja a bizonytalanság. Itt nemcsak a hősök tettei, attitűdjei bizonytalanak, hanem az író is az. Az olvasó olyan mondatfüzéreknél kezd bizonytalankodni, amelyekben filléres közhelyeket próbál intellektuális erejűvé változtatni. ..(ýergSáé.s, Ella. .Mari magánügye). Hőseit úgy ábrázolja, hogy azok akaratlan vegetáló lényeknek , tűnnek fel. Ez alól szinte egyikük sem kivétel. A Vergődés megfeneklett főiskolása, a Keresse jel K. Mariettát kamasz fiúja, az Ella Mari magánügye képesítetlen pedagógusnője, A kalauznő kamaszlány hőse, a Csatlós hivatalnok szomorúsága és megdicsőülése magatehetetlen kispolgárja, az Egy nyári délután tétova fiatalembere, az Egy nap, amikor havazott nyomorék fiúja, a Lány a péróból szociális előadója: rokon lelkek. Űk azok a bevezetőben említett emberek, akiknek az élet nem átélhető teljesség. Kétségtelen, hogy léteznek, de aligha jelenthet írói feladatot mindennek csupán a megállapítása. Mondhatnánk azt is, hogy mindez azért került így egy kötetbe, mert az író ilyen eszközöket választott ábrázolásukhoz. Vitathatatlan: Mészáros Károly tud atmoszférát teremteni. A változatlanság, a bizonytalanság, a tehetetlenség légköre azonban kevés ahhoz, hogy mindez intellektuálisan is írói tetté emelkedjen. Az ábrázolás hiteles, mert mindezek felmutatása anélkül történik, hogy az írásokban valamilyen formában megjelenne mindaz, ami társadalmilag, történelmileg vázolná a hősök passzivitásának, létbizonytalanságainak hátterét, indítékát. Vallomásos prózáiban, legyen az jegyzetfüzér vagy riport- montázs, már erőteljesebb írói attitűddel találkozunk. Szubjektív .megközelítésein átsüt a történelem (Éjszaka régi képekkel), megjelenik a faluközösség, visszahúzó, és előremozdító tendenciával (Búcsúzom a fűtől), a kisváros világának vidékisége, a benne élők sors- és magatartásvázlataival (Kövek között egyedül). A kötet egészét tekintve határozottan elmondhatom, hogy az egyes írásokban több oldalról megvizsgált, egyetlen típust képviselő hősök úgy jelentek meg, mintha életükről csak mások döntenének, mintha egy megfoghatatlan, meghatározatlan manipuláció áldozatai, vagy éppen kegyeltjei lennének. Ezek a „mások”, ezek a „manipulátorok” azonban ebben az eredendően realista stílusjegyeket hordozó prózakötetben nincsenek jelen. A várhatóan, bekövetkező írói fejlődés Mészáros prózájában megteremtheti majd ennek az anti-hősök alkotta mikrovilágnak a pontos társadalmi makrostruktúráját is.

Sokkal inkább változékony, a fejlődés különböző útjait egyszerre önmagában hordozó jelentkezés volt Cúth Jánosé. A Lélekharang című novelláskötet anyagának sokféleségét utólag a tavaly megjelent Életfa című regénye igazolni látszik. Még mielőtt rátérnék a kötet anyagának a vizsgálatára, le kell szögeznem, hogy ebből egy mélységeiben is változékony írói világot ismerhettem meg. Ez a változékonyság lehetne az alkotói sokoldalúság bizonyítéka, ha nem eredményezne különböző színvonalú novellákat. Lehetetlennek látszik megállapítani, hogy Cúth János a felvonultatott realista, groteszk, abszurd és fantasztikus fogantatású írásai közül melyikben találja majd meg igazi írói önmagát. A kötet kiemelkedő két novellája, a Lélekharang és a Lecke nemcsak formai megoldásaiban különbözik egymástól, hanem a realizmus és a groteszken abszurd közötti különbségekben is. írónk teljes beérése tehát a következő évek útkeresései nyomán következhet majd be. Ezt látszik igazolni a modern regénykísérletek világával rokonítható új alkotása, az Életfa.

Föltétlenül idetartozó gondolatnak vélem, hogy a Főnix Füzetek három prózaírójának kötetei közül csak Vajkai Miklósé állt össze formailag tiszta írásokból. Cúth János kötetében is olvashatunk jól sikerült karcolatokat, s így bizonyos értelemben .felemás lett az egész.

Ügy .vélem, hogy három évvel a Lélekharang megjelenése után méltánytalan lenne,