Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - ÉLŐ MÚLT - Véber Károly: Hain Gáspár Lőcsei krónikája

évet szolgálnak a városban, annyira pöffeszkednek, hogy semmi különbség sincs köztük és egy becsületes polgár gyermeke között, ruházatukat illetőleg ezentúl ne hordhassanak aranypaszományokat, atlaszsallangokat, selyemszalagokat a paszományban, drága koronarását, csipkés vagy csipke nélküli kötényeket, díszes orrú cipőket; mindez legyen tilos számukra. Ha pedig vétenek ellene, először kapjanak figyelmeztetést gazdájuktól vagy gazdasszonyuktól. Ha mégsem hagyják abba, akkor ezt a hatóságnak kell jelenteni, s a hóhér veszi le róluk a nyílt utcán. Az a gazda vagy gazdasz- szony azonban, aki az ilyet eltűri s nem jelenti a hatóságnak, fizessen 10 frt-ot a bíróságnak.

3. Mivel akadnak olyan szipirtyók, akik gyakran az év lejárta előtt a becsületes emberek cselédjét megállítani és nagy ajándékok ígérgetésével elidegeníteni szokták a gazdájuktól: ha először kapják őket rajta, nyilvános fogházbüntetést kapjanak, ha másodszor is megteszik, kerüljenek a pellengérre, ha azonban harmadszor is megteszik, kergesse őket ki a hóhér a városból, ugyanez történjék azokkal is, akik a béreseket és a férfi cselédeket megállítják és elcsábítják.

4. Hogy a cselédség könnyelműségét korlátok közé szorítsák, hétre szegődtetni se cselédet, sem pedig bérest nem engedélyez a város, hacsak nem fontos, elháríthatatlan okból történik. De ezt előtte a város rendelt tórájának be kell jelenteni, feltárni az okokat és megkapni beleegyezését és engedélyét. Aki ez ellen tesz, fizessen 12 frt büntetést a bíróságnak.

5. Mivel a cselédség, mind a cselédlányok, mind a béresek közt az a laza és szégyenletes szokás harapódzott el, hogy minden istenfélelmet, valamint asszonyuk és uruk iránti tiszteletet elhanyagolva egész vasárnap csak a táncnak és a kocsmának meg más bujálkodásnak áldoznak, a vecsernyei prédikáció előtt és alatt is, ezt pedig teljesen meg kell szüntetni, s azt a cselédet, akit rajtakapnak, hogy ellene cselekszik, vasketreccel büntetik, ami azokra is értendő, akik este 9 óra után a sörmérésekben vagy táncházakban, vagy kinn az utcán (kivéve, ha uraik jelenlétében) találtatnak.

6. Tilos a sör- és pálinkamérésekben, valamint a fonószobákban titkos összejöveteleken az egyház szolgáiról, a hatóságról és más jó emberekről rosszat beszélni és más bujaságot művelni; amelyik gazda ezt eltussolja, kapjon büntetést a hatóságtól.

7. Ha valaki a cselédség közül rosszul és engedetlenül viselkedik urasága szolgálatában, azt az illető gazda megfelelően és teljes szerénységgel fenyítse meg, de ha ez nem használna, jelezze a város tórájának, aki pellengérre állítja, hogy másnak a látvány például szolgáljon.

8. Mivel az egész város jóléte és boldogsága az istenfélelem gyakorlásában rejlik, ahonnan minden áldás, jó kormányzás és polgári engedelmesség fakad: ezért a gazdák nemcsak gyermekeikkel, hanem szolgáikkal is úgy viselkedjenek, hogy később az Isten előtt számot adhassanak róla, amiért is szorgalmasan Isten szavának meghallgatására kell inteni őket.”

Az esküvők rendje

11656-ban a következő rendelettel szabályozták az esküvők rendjét. Az eredeti szabályozás 1606-ból származott, valójában azt újították meg.)

„Ebben az évben a következő rendelettel szabályozták az esküvők rendjét.

Mi, Lőcsének, ennek a szabad királyi városnak bírája és tanácsa ezennel mindenki előtt közzétesszük, hogy miután eddig az esküvőknél ebben a városban nagy rendetlenség volt, aminek következtében nemcsak az ifjú házasok, mármint a menyasszony és a vőlegény, vállaltak felesleges túlkiadásokat, amiért adósságokba keveredtek és szegénységre jutottak, hanem a meghívott vendégeknek is mindenféle keservet és nehézséget okoztak; ezért mi most, az említett bíró és tanács, valamint a tiszteletreméltó képviselőtestület, az előző szükséges levelezés és a helység lelkész urának és a tanácsnak megbeszélései alapján elhatároztuk, hogy a fent említett zavart, rendetlenséget és felesleges szükségtelenségeket az esküvőkkel kapcsolatban megszüntetjük, és ezt a dicsőséges napokban szokásos rendet meghatározzuk és előírjuk:

1. Először is, mivel eddig az esküvők a szent vasárnapon az istentisztelet elvégzésé-