Irodalmi Szemle, 1986
1986/9 - ÉLŐ MÚLT - Véber Károly: Hain Gáspár Lőcsei krónikája
nek akadályozásával és a lakásban megtartott igehallgatással jártak, ezentúl keddi napra helyezzük át őket. 2. Másodszorra: a menyasszonyt és a vőlegényt aznap 9 órakor az utcán át istentiszteletre kísérik, s a régi szokás szerint a meghívott vendégek, férfiak, asszonyok és hajadonok kísérik őket a templomba, majd onnan haza. 3. Hogy pedig a felesleges kiadásoknak elejét vegyük, elrendeljük, hogy a papokon kívül ne hívjanak meg az esküvőre 16-nál töb hidegen vendéget (a vőlegény fizeti a bort], és azt a 2-3 személyt, aki a vőlegény barátja, s aki segít felszolgálni. Ugyanígy nem kell meghívni többet 6 hajadonnál és 6 legénynél, meg egy asztalnokot, egy komoly polgártársat. 4. 11 órakor, mielőtt asztalhoz ülnek, a meghívott vendégek régi szokás szerint megajándékozzák a menyasszonyt, érkezés után pedig a vőlegény adja át neki a jegyajándékot. 5. Miután a lakomát elköltötték, ha az esküvő helyiségében elég hely van, a vendégek maradhatnak és pénzükért vidámak lehetnek, jól érezhetik magukat. Ha azonban ez nincs így és a meghívottak a kocsmába akarnak menni, akkor a vőlegény szóljon, hogy részesítsék előnyben az ő házát, hogy estig keresztényi örömben töltsenek együtt néhány órát. És ahol így történik, fizessék a vendégek a bort, de arra, hogy időn túl maradjon, s hogy többet igyék a kelleténél, senkit sem szabad kényszeríteni. 6. És bár az esküvő csak egy napig tarthat, másnap a vőlegényt barátai és a konyhai népség ezen a menyegzőnapján üdvözölhetik. 7. Itt pedig mindenkit figyelmeztetni kell, aki mint eddig, de különösen az asszonyok közt lévő néhány durva és udvariatlan némber, az asztalról a tálakból minden szemérem nélkül nagy mennyiségben küld haza ételt, aki pedig az asztalnál ül, nem teszi szóvá, hanem szégyelli magát: de ezentúl mindenki ügyeljen saját magára, mérsékelje magát, illendően viselkedjék s az asztalról csak gyermekeinek nyújtson egy-egy falatot. 8. Ami pedig az asszonyok másnapi mulatozását illeti, az szűnjék meg teljesen, mert ennél nagy kiadások keletkeznek, ahelyett hogy az asszonyok uruk mellett lennének. 9. A muzsikusok az asztalnál ne tányérozzanak, hanem elégedjenek meg kialkudott bérükkel. 10. A vőfélyek ne mulassanak máshol is, mivel az esküvőn illendő és becsületes táncot járhatnak a meghívott koszorúslányokkal, ez nem tilos. 11. Szegény emberek addig nyújtózkodjanak, ameddig a takarójuk ér. Ezt a mi esküvői rendünket pedig a jövőben mindenki tartsa meg szigorúan, erre mindenkit komolyan intünk és figyelmeztetünk, mert aki ellene tesz, és egyik vagy másik pontban túllépi a rendet, amit senki ne merészeljen, az 20 frt büntetést fizet a bíróságnak, s ezt senkinek el nem engedjük.” A lőcsei kolostor elfoglalása (1670-ben említi a krónika először, hogy a nagy kolostorban a szlovákok (ártják istentiszteleteiket, de a katolikusok visszakövetelték a ferences barátok részére; királyi biztosként Rotthal grój járt el, aki Hain lakásának felső szobájában szállt meg, s Hainnal igen jó viszonyban volt, de felmentést a templomok átadásáról ő sem adhatott.] „1671. április 26-án délután 5-kor Lőcsére jöttek a királyi biztosok: Bársony György úr, váradi püspök és a szepesi káptalan feje, Holló Zsigmond úr, a kassai kamara vezetője meg Manszfeldt gróf úr, akik 27-én reggel az egész tanácsnak, a képviselőtestületnek és a polgárságnak Szolcsányi Márton kanonok és Bethlenfalviai János kanonok által királyi parancsot kézbesítettek, hogy a kolostort minden huzavona és késedelem nélkül adják át a pápistáknak. Erre az egész polgársággal együtt a tanács ebben a nagyon fontos ügyben, ami halasztást kíván, megbeszélést hívott össze; a tanács, a képviselőtestület és az egész polgárság, a lelkész urakkal együtt megbeszélte a dolgot; sorra vette a királyi parancsot, összegyűjtötte a szavazatokat és egyhangúlag megállapította, hogy ezt a kolostort (mivel a szlovák-közösség ebben tartja az istentiszteletet, s ezt elődeink sem erőszakkal foglalták el, hanem a ferencesektől, akik saját
