Irodalmi Szemle, 1986
1986/9 - ÉLŐ MÚLT - Véber Károly: Hain Gáspár Lőcsei krónikája
jogokkal élhettek. Lőcsének valóban több jobbágyfalva is volt. A szepesi szász jogokat a több példányban (Szepesszombaton, Lőcsén, Iglón) fennmaradt szász jogkönyv, a Zipser Willkühr tartalmazta. A történelmi források eltérnek arra vonatkozólag, hogy milyen helységekre volt érvényes a szász jog. A legrégibb kéziratok szerint Lőcse, Szepesváralja, Szepesolaszi, Odorin, Igló, Pálmafalu, Csütörtökhely, Poprád, Felka, Nagyszalók, Matheóc, Szepesszombat, Izsákfalva, Menhard, Béla, Késmárk, Liebicz, Rusz- kin, Durand — összesen mintegy negyvennégy tartozott ide. A krónika híven beszámolt arról, milyen nehéz helyzetben voltak még a viszonylag védett városok is az erdélyi fejedelmek és a Habsburgok közötti több évszázadon át folyó viszálykodás miatt. Ezt csak tetézte a törökök állandó erőfeszítése az ország teljes birtokbavételére. Lőcse helyzetét még az is nehezítette, hogy állandó harcban állt Késmárkkal a szabad árumegállítási jog kizárólagos birtoklásáért, s a fegyveres összecsapásokkal tarkított jogi viszály több évszázadon át tartott. Mindezt tetézte, hogy Lőcse a reformáció elterjedésével a lutheránus hitre tért. S a Habsburgok iránti tántoríthatatlan hűségükért az volt a jutalmuk, hogy a felső-magyarországi császári hadvezérek, Katzianer, Schwendi, Básta őket sarcolta meg a legjobhan, a vakbuzgó katolikus Habsburgok pedig elvették templomaikat s elűzték papjaikat. Sok keserűségről és kevés örömről számolhat be a krónika. Nem véletlen, hogy 1533- ban Müller Gáspár bírót erőszakkal kellett kényszeríteni, hogy maradjon meg hivatalában; úgy vonszolták az oltár elé, s amikor elájult, hideg vízzel locsolták fel. A krónika mindenesetre hű képet ad a szászok városi életéről, szigorú, puritán törvényeikről, mai szemmel már kegyetlennek tűnő igazságszolgáltatásaikról ( a tolvajt rendszerint kivégezték, a paráználkodót elevenen temették el), a polgárok magánéletének legapróbb részletekig történő szabályozásáról. A krónika döntően a német ajkú polgárság életével foglalkozik, mivel városi polgár csak német lehetett. Az első magyar nemes, Máriássy János, 1654. október 21-én vehetett először házat a városban. A szlovák lakosság számbelileg igen tekintélyes lehetett, mert külön istentiszteletük volt a kolostortemplomban, amely templomról a krónika csak akkor ad hírt, amikor a katolikusok elvették. A krónika itt még részvevőén szól szlovák lutheránus hitsorsosaikról, ellenben felháborodással említi, hogy a magyarok és szlovákok együtt léptek fel jogaikért a német polgársággal szemben. „A szlovák nemzettel akkoriban néhány nyugtalan fej miatt sok dolgunk akadt. Ezek nagyravá- gyásböl többet követeltek, mint ami járt nekik, ráadásul (a magyar) parancsnok is biztatta őket, hiszen a német nemzet esküdt ellensége volt.” A szlovákok azt követelték, hogy papjaik a németekkel teljesen egyenrangúak legyenek, kiszolgáltathassák a szentségeket, s a papi tizedből is részesüljenek. A szentségek kiszolgáltatásának jogát megkapták, de papjuk a német egyházközségnek maradt alárendelve. A szlovákok a tanácsban is helyet kaptak. Hain Gáspár krónikájának teljes szövege 1911-ben jelent meg első ízben Lőcsén. A latin szöveget magyar fordításban tették közzé, a német szöveg eredeti alakjában jelent meg. Az itt olvasható részleteket egy a közeljövőben szerkesztésemben megjelenő válogatás alapján közlöm. Cselédszabály-rendeíet (A krónikaíró Hain Gáspár apja, Hain Miklós bírósága idején hozták az alábbi cselédszabály -rendeletet, azzal a céllal, hogy a cselédséget a városban már külsejéről is megkülönböztessék a városi polgárok asszonyaitól és lányaitól.) „1. cikkely. Mivel az évek váltakoznak, az egyik drágaságot hoz, a másik jobb időket, a cselédség bérét illetőleg semmi határozattal nem lehet megállapítani, ezért minden esztendővel új év előtt az illető év követelményeinek megfelelően a tanács és a képviselőtestület állapítson meg egy árszabást, amelyet közzé kell tenni: azonban az a gazda vagy gazdasszony, bármilyen rangú is és ennek a városnak a törvényhatósága alá tartozik, ha ellene cselekszik, az akárhol találtatik is, kapjon 25 írt büntetést. 2. Mivel a cselédség, de különösen a cselédlányok kevélysége annyira fokozódott, hogy — bár mikor a városba jönnek, alig tudják meztelenségüket befedni — ha egy-két
