Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - ÉLŐ MÚLT - Véber Károly: Hain Gáspár Lőcsei krónikája

cMa MštštíM

HAIN GAŠPAR LŐCSEI KRÓNIKÁJA

Véber Károly

Hain Gáspár lőcsei bíró eredetileg latin és német nyelven írott krónikája Lőcse város, de valójában az egykori Felső-Magyarország életéről a legteljesebb és leggazdagabb várostörténeti leírás, amely a történelmi Magyarország területéről fennmaradt. S hogy a szepesi polgárok milyen nagy gondot fordítottak városuk múltjának megörökítésére, kiderül abból, hogy a krónikaíró Hain Gáspár (1632—1687) nyolc előző városbíró, jegyző vagy szenátor naplóiból merített. De munkájához merített lengyel krónikákból is, valamint a város évkönyveiből.

A krónikaíró 1632. február 17-én született Kassán, ahol nürnbergi származású apja városi tanácsnok volt. A család 1937. április 21-én költözött Lőcsére. Nagyapja, a nagy tekintélyű Kramer Gáspár előkelő patrícius, aki éppen ekkor Lőcse város bírája. Az ő feljegyzései is forrásul szolgáltak a krónikához. Hain Gáspárt 1658-ban, huszonhat éves korában megválasztották a lőcsei iskola igazgatójának, amely arra utal, hogy tanult férfi volt.

1664-ben városi tanácsossá is megválasztották, s egyben rektori hivatásában is meghagyták. Kétfajta kötelezettségének azonban nem bírván eleget tenni, a rektorságról hamarosan, még ugyanez év május 26-án lemondott. A városi tanácsnokságot 1679-ig viselte. Ebben a minőségében többször képviselte a várost. 1666-ban felkereste I. Rákóczi Ferencet, hogy a Rákóczi György által Erdőbényén elfoglalt ház és szőlők dolgát elrendezze. 1669-ben a tizenhárom felső-magyarországi vármegye és a szabad királyi városok gyűlésén Gosznovitzer Mátyás lőcsei bíróval együtt képviselte a várost. I. Rákóczi Ferenc balsikerű felkelése idején, 1670-ben ő kereste fel Lőcse hűségnyilatkozatával és ajándékaival Spork császári fővezér lettensdorfi táborát. 1673-ban a város adóinak mérséklése és a protestánsok üldözésének megszüntetése érdekében Lipót királynál kihallgatáson is volt.

Különösen fontos szerepet játszott Hain a protestánsok üldöztetése idején. 1671-ben indult meg Felső-Magyarországon a protestáns templomok elfoglalása; április 26-án Lőcsére jött Bársony György nagyváradi püspök és szepesi prépost, Hollósi Zsigmond kassai kamarai tanácsos és Mansfeldt gróf — valamennyien mint királyi biztosok, Szolcsányi Márton és Bethlenfalvi János kanonokok kíséretében, s megkísérelték