Irodalmi Szemle, 1986
1986/9 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: „Oly könnyű mihozzánk az utat megtalálni...” (Leningrádi napló)
ben megrajzolt múltba, a régi Pétervárra. És elindulok. A kíséretet, a szakszerű magyarázatokat meg sem köszönve, szinte alvajáróként lépek ki a házból az utcára, s indulok el a Dosztojevszkij-hősök nyomában, a ma Béke térnek nevezett Széna térre. Este van, mire egy nagyon furcsa kaland után [egy múltból itt ragadt alak, akit akár Dosztojevszkij is teremthetett volna, megpróbálta elmondani a jövőmet, de mert azzal kezdte, hogy bár nem Magyarországról jöttem, magyar vagyok, megijedtem tőle — hátha tényleg valamiféle „látó” emberrel van dolgom — és szégyenszemre megfutamodtam) — szóval e furcsa kaland után befordulok a Szadovaján s visszagyalogolok a Gosztyinij dvor nagyáruházig, amely — bár ugyancsak gyakori „szereplője” Dosztojevszkij műveinek — most végérvényesen visszatérít a jelenbe. Hanglemezrészlegén teljes erőbedobással énekel a Beatles, a „Nehéz nap éjszakáját” még a Brodszkij utca sarkán is hallom. Hazasietek a szállodába és taxit rendelek éjfél után fél kettőre: ma éjszaka megnézem a leningrádi hidakat, ahogy „szárnyaikat” felemelve utat nyitnak a Finnöbölben várakozó tengerjáró hajók előtt. 12 A Néva-parton talán soha sincs egyszerre annyi ember, mint éppen éjfél után kettőkor, amikor — percet sem késlekedve — megnyílnak a hidak. A nagy tengerjáró hajók, amelyek képtelenek „átcsúszni” a hidak alatt, már reggel óta gyülekeznek a Finnöbölben, ott várják a pillanatot, amikor szabaddá válik előttük az út s elindulhatnak a városon keresztül, a Ladoga-tó felé. Szóval, az óhajtott — s a parton összesereglett nézők számára rendkívül attraktív — pillanat éjszaka kettőkor érkezik el. A hidak középső része ilyenkor szétnyílik, s szárnyak módjára a levegőbe emelkedik. És ünnepélyes lassúsággal, szépen, libasorban megindulnak az öbölben várakozó hajók a Néván fölfelé. „Felvonulásuk” két órán keresztül, azaz hajnali négy óráig tarthat, a hidak akkor újból hidak lesznek, szárnyukat összecsukva ismét a városi közlekedést szolgálják. Leningrád hídjairól nagyon sokat lehetne írni: mivel a város tulajdonképpen a Néva deltájában szétszórt szigetekre — pontosan 101 szigetre — s 68 folyó és folyócska partjára épült, fölösleges bizonygatni, mennyire fontosak itt a hidak, Leningrád háromszáznyolcvan hídja, melyek között aligha találunk két egyformát, mindegyiknek saját „arca” van. Feledhetetlen arca. Részletes leírásukhoz bizonyára hetekre, hónapokra lenne szükségem, hiszen puszta felsorolásuk, „névsoruk” is megtöltene néhány kéziratlapot. S annyi mindenről nem írtam még! ... És annyi mindent nem láttam! Az Er- mitázsban például, ha minden egyes kiállított tárgyat meg akarnék nézni, nem néhány délutánt, hanem — mint ráérős emberek kiszámították — körülbelül nyolc évet kellene eltöltenem. Mit írhatok hát Leningrádról, mikor oly sok mindent nem láttam még, s holnap hazautazom? Leningrád nagy ... Nagy.
