Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - Soóky László: Készülődés vadászatra (filmnovella)

csap a csőbe, feszülten vár. A túloldali magaslesek egyikéről lövés csattan, majd még egy és még egy. A megriadt vaddisznók eszeveszetten menekülnek, egy magányos nagy kan az őrnagy felé tart. Ö felemeli a puskát, céloz, ugyanakkor a bokrok között, az őrnaggyal szemben is felemelkedik egy fegyver csöve. Eldördülnek a lövések, a kan bukfencezve túrja a havat, a másik lövés az őrnagy előtti korlátot találja el, szilánkokra tépve azt. Egy fahasadék felsebzi az őrnagy arcát. Amint odakap, a tenyere megtelik vérrel. Ogy tűnik, a szilánk a szemét is érte, onnan is vér csorog.

Az őrnagy kilép a kórház kapuján, bal szemét bársonyparittya takarja, az arca merev. Beül a kórház előtt várakozó autóba, amely az úton balra kanyarodva megfordul és távolodik.

9

A preparátorműhelyben egyetlen munkalámpa világít, a homályos derengésben a falakon mindenütt kitömött madarak, emlősök, kisebb-nagyobb ragadozók, s a műhely közepén egy árva szarvasbika, lila üvegszemekkel bámul az érkezőre. A munkalámpa alatt, az asztalnál egy vékony, púpos, ősz bajuszú szemüveges emberke dolgozik, éppen egy egerészölyvet preparál, fütyörészve. Megszólal az ajtó fölött elhelyezett csengő, belép az őrnagy. Az öreg meg sem fordul, unottan szól:

— Mit tetszik . . .

— Jó napot!

Az öreg dolgozik tovább.

— Az is valami.

Az őrnagy előveszi a pisztolyát, megcélozza a szarvas üvegszemét, szétlövi. Az öreg lassan megfordul, alulról néz az őrnagyra.

— Itt ne lövöldözzön, kérem, ez a hely nem arra való. Volt szerencsém. Visszafordul, dolgozik tovább. Az őrnagy újra felemeli a fegyvert, most egy kitömött

harkályt lő cafattá a falon. Az öreg lassan megfordul, a kezében pisztoly, egyenest az őrnagy mellének szegezi.

— Amint mondottam, itt semmi helye a lövöldözésnek. Dobja el a pisztolyt.

Az őrnagy mereven nézi az öreget, jobb keze még mindig a falat célozza, lassan elejti a pisztolyt. Az öreg leül, hatalmas szivarra gyújt. Egy nagy bőrfotelre mutat, hellyel kínálva az őrnagyot.

— Mi tetszik?

— Ogy hallom, mívesen dolgozik.

— Jól hallotta.

— S látom is.

— Lehetőleg ne rabolja tovább az időmet.

— Nincs szándékomban.

— Tehát?

— Munkát ajánlanék. Egy nagyobb megrendelést.

—■ Drágán dolgozom.

— Természetesen.

— Hozza, vagy hozassa el a dögöt, meglátom, hogy mit tehetek önért.

— Nincs dög.

— Nincs? Akkor alászolgája!

— Nincs és nem is lesz.

— Menjen a fészkes fenébe!

— Halott lesz. Három nő és egy férfi.

— Igen? Érdekes.

— Valóban érdekesnek találja?

— Határozottan! Kér egy szivart? Nem? Beszéljen. Könyörgöm, beszéljen már végre!

10

Az őrnagy a pompásan berendezett barlangban ül egy fotelben, a falakon mindenütt gyertyák lobognak, megvilágítják a fehér krizantémok hatalmas csokrait. A bejáratnál megjelenik a tábornok, valamint a kastélyból már ismert öregasszony. Az őrnagy feláll, köszönti a vendégeket.

— Gratulálok, őrnagyom, igazán briliáns ötlet.

— Ogy találja, uram? Végtelenül örülök, hogy elnyerte a tetszését. Foglaljanak helyet, kérem, úgy vélem, most az egyszer igazi csemegével szolgálhatok önöknek.