Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - KRITIKA - Dusza István: A mindennapok és a történelem dramaturgiája
§iš»uii§in A MINDENNAPOK ÉS A TÖRTÉNELEM DRAMATURGIÁJA Dusza István KLIMITS LAJOS: VAD ÁRADÁS Közel tíz esztendővel Dávid Teréz Lidércfény című gyűjteményes kötete után jelentetett meg a Madách Könyvkiadó ismét egy drámakötetet. Bár Klimits Lajos Vad áradás című könyve esetében nem szólhatunk csupán drámáról, hiszen ezeken kívül hangjátékot és tévéfilm-forgatókönyvet is tartalmaz ez a több mint háromszázötven oldalas kötet. Kétségtelen, hogy Klimits Lajos egyfajta drámaírói összegzésre törekedett. Igyekezett számbavenni mindazt, amit rádiójátékaiból, tévéfilm-forgatókönyveiből és drámáiból maradandónak ítél. A kötet összeállításakor az egyes alkotások megszületésének időrendjét vette figyelembe, s nem törekedett a drámai műfajok szerinti csoportosításra. Ez a tény elsősorban az alkotó fejlődésének ívére, az egyes művek tartalmi, gondolati és formai megoldásainak változásaira figyelő olvasó dolgát könnyíti meg. A kötet első darabja a Véres pünkösd című rádiójáték, amely az 1931 tavaszán Kosú- ton eldördült csendőrsortűz három áldozatának és sorstársainak állít emléket. Klimits dramatikus alkotásainak valamennyi darabjára jellemző, hogy a választott téma megragadásakor megkísérli a szerepeltetett figurák tetteiben a mindennapokat, s az így felismerhetővé tett társadalmi és történelmi helyzetekben cselekvő emberek erkölcsi arculatát megrajzolni. Az írónak ebben a dokumentumjáték jelleggel is bíró alkotásában is találkozunk azzal a dramaturgiai szerkesztésbeli problémával, amely szinte valamennyi alkotásban valamilyen formában fellelhető. Ezeket tapasztalva úgy tűnik fel, mintha a megírt mű egészének gondolatisága, a tartalom, a forma, a megteremtett drámai konfliktusok, s ennek a rádiójátéknak az esetében az erőteljes, szinte balladisz- tikus tömörségű drámai mag nem adna elegendő önbizalmat a szerzőnek ahhoz, hogy magára hagyja az olvasót (a hallgatót, a nézőt). A rádiójáték elején és a végén szólaltatja meg azt a Krónikást, aki énmagáról elmondja, hogy „Krónikása voltam ennek az eseménynek. Fábry Zoltán á Hevem.” Mintegy a szájába adott mondatokkal igyekszik meggyőzni a hallgatót mindazokról a történelmi tényekről, amelyeknek mindennapi erkölcsi hátterét felvázolta a rádiójátékban. Ebben az esetben egy téves információra is fel kell hívnom a figyelmet: Fábry Zoltán nem volt, nem is lehetett a kosúti véres
