Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A Tichy testvérek

a tudománynak és a kozmosz titokzatos bolygóinak, jelenségeinek fantasztikuma.” (Művészettörténeti Értesítő, 1982. 4. sz.).

Végzetessé vált tüdőbetegsége és gyors halála miatt Tichy Gyula már nem kapcsolódhatott be aktív módon a formálódni kezdő csehszlovákiai magyar művészeti életbe, de 1919-ben még létrejött néhány alkotása. Születésétől kezdve a földink volt és a tájainkhoz való szoros kötődését — melyet több festménye (Heti vásár Rozsnyón télen, Keresztfa alatt — Rozsnyói virágos udvar, Tátra stb.) is tanúsít — egyik levelében ő maga így fejezte ki: ,,Egy körzőhöz volnék hasonlatos, melynek acélcsúcsa Rozsnyóba van tzúrva, a ceruzás vége pedig Pesten írja a magyar kultúrtörténet számára betűit, ha ugyan a feledékenység gumija ki nem törli őket.” A szülőtájához fűződő kapcsolatai kczül még azt a népművészeti gyűjtőmunkát említhetjük meg, melyet 190b nyarán a budapesti Iparművészeti Múzeum megbízásából Feleden végzett.

A két háború közti kisebbségi sajtónkban kevés szó esett a képzőművész Tichy Gyuláról. Foltin Szalatnai Rezső cikkét említi f Egy elfelejtett magyar festő, -Fórum, 1933, 234. o.), valamint Fehérvári István Rozsnyón kiadott könyvének utalá.át fMagyarok a nyelvhatáron, 1937, 200. o.). Véleményem szerint az 1920 júliusában történt elhalálozás után az akkori rozsnyói, rimaszombati és losonci hetilapokban (Sajó-Vidék, Gömöri Egyetértés, Magyar Közlöny) több megemlékezés is napvilágot láthatott. Az író Tichy Gyulára viszont a Prágai Magyar Hírlapban és a Sajó-Vidékben akkor emlékeztek vissza, amikor a Magyar Néplapban folytatásokban közölték tudományos-fantasztikus regényét, A Mars rabjait.

Képzőművészeti tevékenységével kölcsönhatásban lévő irodalmi munkássága korai halála és állandó betegeskedése miatt jóval szűkösebb lett, mint a testvéréé. A Mars rabjain kívül Utazások az űrben címmel még egy másik sci-fi regényt is tervezett, de ennek csak nagyon vázlatos és nehezen érthető szinopszisát írta meg, s az azt tartalmazó nyolc füzetben a tervezett mű illusztrációiként toll- és tusrajzokat is készített. Élete utolsó három évében An autobiographical Dictionary [Önéletrajzi Szótár) címen egy különös beosztású, címszavak szerint tagolódó műhelynaplót vezetett, melyben a műveit s olvasmányait jellemezte, a terveiről, művészeti irányzatokról, művekről, művészekről szólt, és életének, művészi fejlődésének fontosnak tartott mozzanataira is kitért.

Jelentős irodalmi művébe, a csonkának maradt A Mars rabjaiba már 1907-ben belekezdett , de a munka nagy részét csak a világháború éveiben írta meg. A tíz esztendeig kéziratban heverő regényt aztán Tichy Kálmán 1928-ban rendezte sajtó alá. Az lett volna a helyes, ha legalább a hiányzó bevezető részt megírja, de ő ezt „szentségtörésnek” tartva csak tartalmi összefoglalást adott a cselekmény megindulásáról. A nagyobb mérvű csonkaságot az jelentette, hogy Tichy Gyula a mű tervezett két részéből csak az elsőt írta meg, s a sajtó alá rendező Kálmán az elmaradt második rész helyébe is csak Tövid tartalmi összefoglalást írt, amely a cselekmény elképzelhető továbbfolyásáról hiányos képet nyújt.

A regény ilyen formában jelent aztán meg 53 folytatásban a Magyar Néplap 1928. szept. 9. és 1929. okt. 13. közötti számaiban. A csonkaság, befejezetlenség eltenére olyan érdekes, figyelemre mélió mű ez, melyet méltán tekinthetünk a modern magyar tudományos-fantasztikus irodalom (science fiction) egyik úttörő alkotásának. A szerző az Önéletrajzi Szótárban azt írja, hogy főleg Verne és Jókai voltak rá hatással. Ez a hatás azonban nagyobbára csak ösztönző volt, s a szerző friss ihletésű fantáziájából új típusú mű született. Az újszerűséget, a modern sci-fi jelleget többek küzött az jelenti, hogy Tichy Gyula a Mars őslakosait közvetlenül nem jeleníti meg; ők földi szemmel nem láthatóan valószínűleg a bolygó éghajlatilag legelőnyösebb részén tartózkodnak, és helyettük fantasztikus színvonalú, részben már a mai robotokra emlékeztető gépeik dolgoznak, a szükséges kezelő, irányító munkákat pedig a Földről elhurcolt és láthatatlanná s némává tett néger rabszolgák és élő robottá alakított majmok végzik. A földi tudományokat és technikát messze meghaladó Marslakók megoldották r'ír az energia dróttalan átvitelét, a távbeszéléssel és energiaátvitellel kombinált távolbalátást (televíziót), a világűrben való közlekedést lehetővé tevő és a mai űrhajókhoz hasonló indítású űrhajót, orvosaik és biológusaik láthatatlanná tudják tenni az élő myagot, időlegesen kikapcsolni az emberi agy memória- és beszédközpontjait. Ökológiai viszony