Irodalmi Szemle, 1986

1986/1 - ÉLŐ MÚLT - Gágyor József: Falucsúfolók a galántai járásban

„Ha az alsószeli gyerekekkel libaőrzés alkalmával összevesztünk, ezt a csúfolódót daloltuk nekik:

Alsószeli guvatok,

Szeretik a mákot,

Vereshajmát, tökmagot.

Attól f.-nak jő nagyot.” (6)

A csúfoló változata:

Alsószeli guvatok,

Fa tetejin ugattok. (7)

A nádszegiekről ezt mondják:

Nádszegi pákók,

Szeretik a mákot. (13)

A pákó nem más, mint a pákász nyelvjárási változata. A pákász „Mocsaras, lápos vidéken, rétségben, nádasban halászattal, vadászattal, madarászattal foglalkozó, ebből élő személy”. (Magyar Nyelv Értelmező Szótára)

Az alsószeliekre és a nádszegiekre egyaránt használatos „bicskás” jelző a nevezett községek egykori lakóinak harcias természetéről, régi nagy verekedésekről árulkodik.

A szájhagyomány szerint Pered község határát valamikor ellepték a sáskák. A falubeliek deszkalapokat (ólajtókat) kötöttek a talpukra, és ezekkel gyúrták, pusztították a rovarokat, vagy ahogyan ők mondták, a szecskőket (szöcskéket). Erre utal a Zsigárdon feljegyzett csúfoló is:

Pereden, Pereden szöcskék laknak,

Ólajtóval takaródznak.

Beníztem egy ablakon,

Szöcske ült az asztalon. (38)

Galántán a csúfolót így ismerik:

Perediek vagytok,

Szöcskelukba laktok. (8)

Vágán az egyik adatközlő a perediekről vagy a zsigárdiakról (már nem emlékezett rá pontosan) mást is tud:

„Hát ezt ha úgy együtt dógoztak valahol, vagy valamiképp, már abbú a falubú vót valaki, akkor úgy, úgy beköpték, olyan érdekessen, hogyhát: Há ti csak hallgassatok, körűástátok a falut árokkal, hogy a harangszó ki nö mennyen belőlle”. (29)

Farkasdon ezt jegyeztem le a zsigárdiakról:

Zsigárdi,

Tanuljon meg pipáznyi! (30)

Vághosszúfalun pedig Farkasdről ezt:

A farkasdi templomba Még a pap is azt mondja:

Rípát, gyükeret,

Hajmát vegyenekl (23)

A csúfoló az egykori szorgalmas zöldségtermesztő farkasdiakat csúfolja, akik terményeiket (sárgarépát, petrezselymet, hagymát stb.) — a vidék falvait járva — a pap által idézett mondattal kínálgatták. Hogy szívesen vásároltak tőlük, bizonyíték rá az alsó- és felsőszeli „farkasdi szalonna” kifejezés, mely vöröshagymát jelent. (6)

Vágán a házaló farkasdiak kiáltására a következő csúfolót ismerik:

Sárgarípát, gyükeret,

Nyakatokra kötelet! (29)

Vághosszúfalun a következő tréfás rigmust jegyeztem fel:

Farkasdiak nem emberek,

Hanem huncut gazemberek. (34)

Tallóson pedig az egyik adatközlő megismételte a már kétszer leírt csúfolót:

„Avvä csúfúják a farkasdiakot vagy a negyedieket?, hogy főhúzták a bikát a toronyba. És ahugyan húzták fő a zsinegen, kiőtötte a nyevit, nos aszonygya, má nyenyerítt, ■aszongya.” (24)