Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A Tichy testvérek

fagyasztó készüléket csinál, Benyovszky sugárzást kibocsájtó rádiumágyút szerkeszt, Bolyai János pedi_g a vasépítményeket szétmálasztó fémhabot állítja elő. Egyedi tudományos-fantasztikus rajzai közül különösen A gótikus szörnyeteg c. rajz emelkedik ki. Egyik rajzciklusa albumként is megjelent (Egy tusosüveg meséi, 1908) és az értő kritikában sikert aratott. „A hellenizmus és a japónizmus csodálatos kerveréke — írta róla az Újság kritikusa. — Szabadon, könnyedén vont formák, a banköcsinálásig aprózott környezet. Mintha csak Ady Endrének valamely verses enigmáját olvasná az ember, s nem lel rá kádenclát...” (Újság, 1908. dec. 4.) Grafikai munkásságából meg kell még említeni linómetszeteit és könyvillusztrációit. A linóleummetszést 1908-tól művelte, és több metszete a Ház című művészeti lapban is megjelent és feltűnést keltett. Könyvillusztrációkat Ambrus Zoltán Ninive pusztulása című regényéhez és a magyar lélektani próza egyik úttörőjének, Hangay Sándornak a műveihez készített.

Eddigi legalaposabb ismertetője, Foltin Brúnó azt állítja, hogy a kubizmusra és konstruktivizmusra jollemző vonások feltűnése magyar viszonylatban először az ő néhány rajzában tapasztalható (Hajhálós nő, Konstruktív fej I., 11., Fejvázlat Bélyeggel, Képletasszony, Lokomotív, Labirintus aritmikája, Amisztikus óra, Halmazállapotok stb.) „1912-től érdekes, meglepetésekkel szolgáló művek jelentek meg munkái között — írja a már idézett előszavában Foltin. — Váratlanul teljesen új látásmódot tükröző rajzok keletkeznek, melyeket a korai, majd az analitikus kubizmus, s végül a konstruktivista művészeti elvek hatnak át. Ebben az időben a magyar művészetben nem találjuk párját e műveknek, legfeljebb Lipschitz, Naum Gabó 1914—15 körül készült konstruktív fejei, Picabia szerkezetei között találunk analógiát. Párhuzama magyar vonatkozásban csak később, Moholy-Nagy László, Kassák Lajos munkásságában adódik, 1920—21 körül. E méreteiben kicsi, ám kvalitásos műveivel Tichy Gyula végül is a magyar prekonstruk- tivizmus korát megelőző alakja.”

A sokoldalú, új utakat is kereső művész kevés sikert aratott, ritka elismerést kapott tüdővész által megrövidített életében. Teljesen önálló kiállítása egyszer sem volt, csak kollektív kiállításokon szerepelt. Ezek közül az a gyűjteményes kiállítás a legjelentősebb, melyet a Szent György Céh 1916-ban Budapesten rendezett a két Tichy testvér műveiből. Tagja volt a KÉVE művészegyesületnek és a Magyar Grafikusok Egyesületének, de tehetségére kevesen és csak alkalmilag figyeltek fel, s önálló tanulmány nem jelent meg róla. Sikertelensége a halála után következő fél évszázadban is folytatódott. Az 1968-ban kiadott magyar Művészeti Lexikonban nincs címszava, és a szecesz- szió címszavában sem esik szó róla; testvérének, Kálmánnak itt pár soros címszava van, és abban az Egy tusosüveg meséit is neki tulajdonítják. A Gondolat Kiadó népszerű Izmus-sorozaíának 1972-ben megjelent szecesszió-kötetében sem fordul elő Tichy Gyula neve (és itt a Kálmáné sem).

Kései felfedezése a 70-es évek második felében kezdődött el, amikor századik születési évfordulója idején, 1979-ben a testvérével közös emlékkiállítást megrendezték. Ugyanabban az esztendőben jelent meg A magyar szecesszió festészete című monográfia, melynek szerzője, Szabadi Júlia „a szecessziós társasági művészet legmarkánsabb alakjának” nevezi őt. Életműve részletesebb feltárásában és értékelésében eddig a legnagyobb érdeme Foltin Brúnónak van, aki Tichy Gyula (1879—1920) festő pályája címen monografikus tanulmányt is publikált.

Tanulmánya végén Foltín így összegez: „Az elmúlt hatvan évben Tichy Gyula öröksége jórészt lappangott, melyben egyaránt közrejátszottak a történelem viharai, a művészi hagyaték legnagyobb részének magántulajdon volta, s a művészettörténeti kutatások eddigi ezirányú érdektelensége ... A mostani, e korszakra is figyelő művészet- történeti kutatások eredményei megadják a reménységet arra, hogy Tichy Gyula művészi hagyatéka újraértékelődjék, s megkapja a maga méltó helyét a századelő európai és magyar művészetében. — Ki volt ő? Értékítélet nélkül mondva: a szecesszió embere. Ö is »kivonulni« kívánt az adott világból művészetével, s tisztelt minden ilyen törekvést. Nem hiába vall Gulácsy Lajos barátjáról így: »... a Rózsatő panasza költője, poéta piktor, csakúgy mint jómagam, a legtehetségesebb fiúk egyike barátaim közt. Csúfolták és gúnyolták őt, én pedig szerettem, a magam küszködését láttam és ismertem fel munkáiban. Lehetetlen volt nem szeretni. Nagyon becsültem.« Tichy Gyula szecessziója azonban — a szó etimológiai értelmében a festészetben a történelmi múlt és a klasszikus vagy önmaga teremtette mitológia, a grafikában pedig egyre erőteljesebben előtörve