Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - LÁTÓHATÁR - Borisz Fjodorovics Lapin: Az első lépés I. (sci-fi)
feldühödött és ráordított: a Konzultáns nem isten, még csak nem is ember, csupán egy tényekkel telitömött gép, s ha korábban nem tudott tanácsot adni, holott már többször megkérdezték, nevetséges dolog azt hinni, hogy ezúttal majd valami értelmeset mond. Alexander azonban nem tágított, elvégre mi történik, ha még egyszer megkérdezik . . . Polina értette őt: John az öccse volt, majdnem a fia. S bár úgy vélte, hogy Svennek van igaza, Alexander pártjára állt. — A cirkónium — válaszolta a Konzultáns olyan gyorsan, mintha mindig is tudta volna. — A szervezetnek a cirkónium hiányzik, körülbelül egy milligramm fejenként. A tudósok még nem határozták meg a cirkóniumnak az életműködésben játszott szerepét. A földi víz és táplálék tartalmaz oldott cirkóniumvegyületeket, a Hajón viszont ez nem áll fenn. A következő gyógymódot javaslom . .. — Az ördög vigyen el, mért nem mondtad ezt hamarabb?! — ordította Sven. A Konzultánssal persze nem illett ilyen hangon beszélni, mert alkotói valami primitív önérzetfélével is felruházták, s a Konzultáns természetesen megsértődött. — Én nem vagyok isten, még csak ember sem, egyszerű önművelő analitikus gép vagyok, amelyet teletömtek tényekkel — felelte a Konzultáns a számára elérhető legélesebb szarkazmussal. A válasz mulatságosan hangzott, a helyzet komolysága miatt azonban senki sem nevetett. — Amennyiben elég adat áll a rendelkezésemre, levonom a következtetéseket. Magának ezt tudnia kellene, Sven. Sven becsapta maga után az ajtót és bezárkózott a kajütjébe. — Csakugyan különös — jegyezte meg váratlanul Alexander, mikor néhány napos kezelés után John jobban lett. — Különös, hogy a Konzultáns csak most közölte a következtetéseit. A legutolsó adatokat Margot néni halála után kapta, s az elemzéshez csupán másodpercekre van szüksége. Vagy tán nem kötelessége, hogy a fontos információkat kérdezés nélkül is közölje velünk? — Kötelessége, ha valóban fontos információról van szó. De akkor nem volt beteg senki, tehát alighanem úgy vélte, hogy információira pillanatnyilag nincs szükség. — De hát tudnia kellett, hogy később újra megbetegedhet valaki, s őt már esetleg meg sem kérdezik . .. Polina elmosolyodott: — Te elfelejted, hogy a Konzultáns csak gép. Prognózist állít fel a jövőről, gondoskodni azonban nem képes róla. — Mégis nyilvánvaló, hogy itt nincs rendjén valami — ellenkezett Alexander. Az esetről hamar megfeledkeztek, mert John meggyógyult, s ők tudták, hogy a „cirkóniumbetegség” nem ismétlődik meg többé. Mindenki megfeledkezett róla ... Nem, úgy látszik, nem mindenki. Polina most már emlékszik: nem mindenki. Sven napokig rosszkedvű volt, majd lázas tevékenységbe kezdett. Késő este, amikor a könyvtár üres volt, hosszú beszélgetéseket folytatott a Konzultánssal, de — miért, miért nem? — nemcsak szóban, hanem írásban is. Polina nem törődött vele, örült, hogy Sven aránylag gyorsan szabadult meg a rosszkedvétől, — Miről társalogsz vele? — kérdezte csak úgy mellékesen. — Semmiről. Miről beszélhetsz egy korlátolt ismerettárral? Csak a kibocsátórendszerét ellenőrzőm. Ogy tűnik, az hibásodon meg, különben réges-régen szólt volna a cirkóniumról. — No és ráakadtál a rendellenességre? — Éppen az a bibi, hogy nincs rendellenesség. — Csak nem gondolod, hogy ravaszkodik? Vagy szándékosan titkol valamit? — Ugyan! — legyintett Sven. Polina akkor elsiklott efölött. Most azonban az események puszta egymásutánisága kényszerítete arra, hogy részletesen felidézzen mindent, ami Sven távozását megelőzte. A cirkónium-információ vétele után Sven napokig rosszkedvű volt. Aztán, körülbelül egy hétig, élénken munkálkodott, de tevékenysége így vagy úgy a Konzultánshoz kapcsolódott. Majd újra rosszkedvű lett — ezúttal végérvényesen. Talán a Konzultáns közölt vele valami rendkívülit? Aligha. Sven őt mindig félvállról vette, s egy, a Konzultánshoz hasonló intellektus egyébként sem versenyezhet Svennel. De akkor mi történt? Ki okból távozott Sven? John betegsége — a Konzultáns közlése — rosszkedv — beszélgetés a Konzultánssal
