Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - LÁTÓHATÁR - Borisz Fjodorovics Lapin: Az első lépés I. (sci-fi)

— a meggyőződés, hogy a Konzultáns elromlott — ismét búskomorság . .. s a távozás. Egy közbeeső láncszem itt nyilvánvalóan hiányzik. De milyen láncszem? Milyen?

Ebéd közben a kis Marta megkérdezte:

— Mama, ugye vihetek enni a papának? Már nagyon unatkozom a papa nélkül.

John és Serg a metélttésztás csirkelevest falták, Marta szavait elengedték a fülük

melleit. Alexander és Lucienne viszont megdermedtek.

— Elfelejtetted, kislányom, hogy evés közben nem beszélünk? — mondta szigorúan Polina. — A papához nem lehet Lemenni, a papa beteg, s te elkaphatod tőle. Majd én viszek neki.

— Es te nem kapod el, mamácska?

— En nem. A nagyoknak lehet, a kicsiknek nem szabad.

— De ha megnövik, oúaengedsz a papácskához?

— Majd meglátjuk, hogy viselkedsz evés közben.

Polina minden reggeli, ebéd és vacsora után tálcán vitte az élelmet Sven kajütjébe. Alexander éjjelente mindezt visszacsempészte, s bedobta a Szintezátorba. Buta dolog volt, de mi mást tehettek volna? Polina az ajtót kulcsra zárta. Ezt az üres és valamiért ijesztő kajütöt még át kellett volna kutatnia, de semmiképp sem tudta rábírni magát, s egyelőre ugyanaz a rendetlenség volt itt, mint a Sven távozását követő reggelen; Alexandernek szigorúan megparancsolta, hogy ne nyúljon semmihez.

Végül is elszánta magát. Késő éjjel surrant be a kajütbe, kétszer is ráfordította a kulcsot, s miután még megrángatta az ajtót, a fotelbe kényszerítette magát. A kockás sakktábla a felállított figurákkal, a hamuval teli pipa, egy dobozban a dohány, a zöld- ernyős asztali lámpa fénye. A levegőben még érezhető volt a dohányillat. Egy kampón ott lógott Sven kezeslábasa — a férfi melegítőben távozott. Polina megnyomta az elektrokönyv gombját. Mit olvashatott távozása előestéjén? Visszaforgatta a mik- roszalagot: A. Conan-Doyle: Sherlock Holmes kalandjai. Furcsa! A többi kazettát szinte gépiesen vette sorra: Kriminalisztika, A nyomozás tudománya, Az alogikus folyamatok logikája, Sakkparadoxonok, Logikai paradoxonok, A kozmikus jog, Elektrotechnika. Istenem, milyen tarka készlet! S mindezt élete utolsó napjaiban, talán utolsó perceiben olvasta! Mi tagadá;, Sven mindig csukott könyv volt az ő számára, csak nem akart erre gondolni.

És még? A bakancsai a sarokban. Egy darab szigetelt drót az asztalon. Csavarhúzó. Mire kenhetett neki csavarhúzó? A technikát sose szerette. Tehát szorosabbra srófolt valamit. Vagy inkább lesrófolt valamit?

Polina felállt, hogy megnézze a csavarokkal ellátott műszereket. Megnyomta a felső fényforrás kapcsolóját — a mennyezeti lámpabura sötét maradt. Milyen különös! Megfogta a csavarhúzót — valami a padlóra esett. Egy csavar. Egy aprócska csavar. Sven valószínűleg a mennyezeti lámpaburát javítgatta.

Polina a kajüt közepére húzta a fotelt. Igen, a lámpaernyőből hiányzott egy csavar. Az ördög vigye el, mi a fenének kellett éjnek idején a csavarhúzó meg a lámpa javítás?! Nem tudta volna kivárni a reggelt? Hiszen az asztali lámpa égett! A mennyezeti bura is rendben volt, ő is járt itt azon az estén s pontosan emlékszik, hogy a mennyezet rendben volt. Érthetetlen!

Polina kiszedte a többi csavart, leemelte a lámpaburáí, s alig húzta meg a csatlakozást, az égő kigyulladt. Kivette az égőt, lesrófolt minden lesrófolhatót, s a kajüt plafonjába szerelt tükörreflektor ekkor a lába elé, a fotelbe esett. Polina megvizsgálta a reflektort — erővel tépték ki foglalatából, szélein kisebb-nagyobb dombocskákat alkotott a megkövesedett fehér enyv. S ami rendkívül érdekes volt, a tükörreflektor áttetszőnek, teljesen áttetszőnek bizonyult. A plafonban, a fénytelen fémfödém közepén pedig megcsillant valami ... valami kerek, üvegszem-szerű rés. Körülötte ott voltak a csavarhúzó tehetetlen karmolásai.

(Az elbeszélés befejezését következő számunkban közöljük.)