Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - ÉLŐ MÚLT - Gágyor József: Falucsúfolók a galántai járásban
zöld szemüveget, hogy így mindegy lesz nékije.” (9) Egy másik adatközlő szerint „Vágán a kovácsot csúfolták azzal, hogy szalmát dobott a tehén elé és zöld szemüveget tett a szémére, hogy azt higgye, hogy füvet észik”. (10] Az előbbi adatközlő Feketenyékről is hallott egyet-mást. Többek között ezt: „Feketenyékén is tartnak búcsót, úgy min más falukon, de azok előnyös helyzetbe vannak, mer a búcsóra való, hogy jó búcsó légyön, azoknak álondóan hízik. Éspedig azok, mivelhogy ottand a vízösszefolyás van, azon álondóan ladikok vagy csónakok vannak, a vízén. Hát a többi falusiak azt mondták erre, hogy a feketenyékiek a ladikot vagy csónakot hizläják búcsúra. És mit csinátok a huncutok, a ladikot elengedték, fis elvitte a víz. Hát a nyékieknek, feketenyékieknek igén rossz búcsújuk vót. Mer a ladikot nem tudták sémmire használni, mer elvitte a víz, mer eleresztették a szomszéd falusiak.” (9) Feketenyéken viszont ezt hallottam: „Valamikor Vezekényné pucúták a Feketevizet, és amikor befejezték, a falu végin ott felejtettek egy ladikot. Ki vót kötve a partho, hosszú ideig ott himbállódzott a vízén. A vezekényiek éppen búcső előtt vágták le onnan. Ezér osztán úgy csúfúták őköt, hogy tik csak hágassatok, tik meghizlátátok a ladikot, és levágtátok búcsóra.” (5) Egyébként a vezekényi búcsú napját (július 2-ika utáni vasárnap) Tallóson tréfásan fokhaj mabúcsűnak is mondják. Galántán további tréfás nevét is ismerik: „A vezekényiek, azok is tartnak búcsút, min mindén község, mindén falu, azok szerencsés helyzetbe vannak, mert akkor, mikor a vezekényi búcsú van, Szentháromságra, hát akkor érik a szeder. Asziszém, mindönki tudja, hogy mi az a szédér, falu- siassan. Akkor jó búcsút csinánok azok... jó búcsú van, csak ottan... mer a szeder megterém anélkül, hogy öntözik vagy nem öntözik, azt kezelni nem köll, hát Vezeké- nyén, a ottaniak nagyon büszkék az ő búcsújukra, mer szép idők szoktak akkor lénnyi, de bizony Vezekényén mindig azt mondtuk nékik, hogy milyen búcsúba vót, csak széd- rés lepény van. Hát a vezekényi búcsút úgy is hívják, hogy szédrés búcsúnak. Csúfóják őköt, hogy nálotok csak szedres búcsú van, csak szédrés lepény van nálotok.” (9) Az adatközlő kereken egy hónapot tévedett, amikor a vezekényi búcsú idejét Szent- háromság ünnepére tette. Ez a tallősi búcsú időpontja. A vezekényiek további csúfneve: panyósok. Tallóson így hallottam: „Mőte eszemet tudom, mindig panyósok vótak a vezekényiek. Mégy a erdőbe a ember, talákszik valakivé, ab bisztos vezekényi panyós.” (26) A panyó nem más, mint egy négyszögletes, általában zsákból készült lepedő; négy sarkára rongyot, legtöbbször öreg harisnyaszárat kötnek. A harisnyaszárakat összekötve, illetve a vállon át egybefogva gyomot, füvet, szalmát, szénát hordanak benne. (Deákin bútyorozó lepedő a neve.) Tallós nyugdíjas bábaasszonya a szomszéd falubeliekről így nyilatkozott: „A vezekényi gyerek az má sallóvá meg lepedővé hóna alatt születik, hogy hát még avvä se kíslekédjén, még aztot előkeresi, hogy lopni tudjon mennyi.” (25) A gólya néni arcán megjelenő huncutkás mosoly elárulta, hogy a lopás vádját ő sem veszi komolyan, de hát ugye csúfolódás nélkül a csúfoló nem lenne csúfoló. Ügy látszik, a vezekényiek elnézőbbek, mert Tallősről csak azt hallottam tőlük, hogy ott „salátobúcsú” van. Azért, mert a búcsúra (pünkösd utáni első vasárnap) még nincs baromfi. Tallósról viszont Galántán hallottam mosolyra derítő történetet: „A cigány, hogy há meghalt a felesége nékije, de ez, ez igaz is vót, Tallóson történt. Tényleg, ez igaz vót, hát ott olyan elmaradott cigányok vótak, Tallós, Vezekényén, tudja. Meghalt és a cigány igén-igén jajgatott a temetésin, és ott a összes nép előtt azt mondja, hogy: Jaj, jaj, jaj, édes feleségem, mindég azt gondútam, hogy te néző az én lukamba, mos még én nézek a te lukadba.” (9) Alsó- és Felsőszeli lakói kölcsönösen a guvatok szóval csúfolják egymást. A guvat tudvalevőleg egy nádasokban, mocsarakban élő, hosszú csőrű, gerle nagyságú költöző madár neve. Jelentése a nyelvjárásban: magas termetű, sovány nő. Az alsószeliek mondókája: Fölsőszeli guvatok, Szeretik a tökmagot. (1) A felsőszeli adatközlő a csúfolódást így meséli el:
