Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - LÁTÓHATÁR - Borisz Fjodorovics Lapin: Az első lépés I. (sci-fi)

Az első években, az állandó ünnep éveiben Ulf lett a társaság telke. Amihez hozzáért, megtelt könnyedséggel, választékossággal, múlékony varázzsal. Hivatott színészként, mesélőként és tréfamesterként ő rendezte a lakodalmakat, a névnapokat és a keresztelőket, ő agyalta ki a sziporkázó színdarabokat, melyekben Éva játszotta a főszerepet. S noha Ulf lényegében mélyebb és jelentékenyebb volt ennél, Éva szemében mégis e külső vonások tették őt hőssé.

Észrevette azért Rudit is. A jólelkű, lassú, mindenben alapos férfi, hogy ne lássék pedánsnak, időnként olyan együgyűnek tetette magát, akit egyáltalán nem bűn kinevetni. Éva természetesen tohonya, teddide-teddoda, hétköznapi és szürke embernek tartotta.

Mikor az ünnepek tovatűntek és jött a megszokás, Éva búskomorságba esett. Természete a nemmindennapit, a drámait követelte. Ulf végül is behódolt, s a tragédia bekövetkezett. A megfontolt, kiegyensúlyozott Rudi, aki lobbanékony természetű, féltékeny férjnek bizonyult, mikor Ulf kajütjében találta feleségét, egy kalapáccsal agyoncsapta- vetélytársát.

Ez úgy megrázta a Hajót, akárha meteoritnak ütközött volna. Senki sem szólt egy szót sem, ám Rudi tudta, hogy távoznia kell, és távozott. E súlyos ítélet hatálytalanítása nem állt jogában sem a parancsnoknak, sem a legénységnek. A kegyetlenség bizonyított volt, a büntetésnek történelmi ténnyé kellett válnia, s azzá is vált. Senki sem ítélte el sem Ulfot, aki áldozatul esett Éva megfontolt csábításának, sem Rudit, akit elvakított a féltékenység — mindenki csak Évát hibáztatta, aki, miután Ulf lányának, Margot-nak a világra hozásával teljesítette utolsó feladatát, lelkiismeretfur- dalástól gyötörve halt meg gyermekágyi lázban.

Alex felállította az első tizenhárom 6v siralmas mérlegét. A háromszázból tizenháromét. Az összetartó vidám társaság megfogyatkozott, a nyolcból csak hárman maradtak. Három felnőtt és négy gyerek. A helyzet katasztrófaszagú volt.

Alex szinte erejét meghaladó feladat előtt állt: életének hátralevő éveiben újjá kellett teremtenie a közösséget. Ami annyit jelentett, mint felnevelni a gyerekeket, magával pótolva nekik a Földet; s nemcsak a következő nemzedékekre hagyandó ismereteket adni át nekik, hanem az expedíció sorsáért érzett felelősséget is, mert az ismeretek enélkül csak fölösleges terhet jelentenének; és megoltalmazni a későbbi nemzedékeket azoktól a hibáktól, melyeknek ő maga szemtanúja volt. A csupa szív flamand- nak csak hihetetlen ereje, kitartása, akaratereje tette lehetővé, hogy ezt a teljesíthetet- lennek tűnő feladatot teljesíthesse. Alex egy új kollektívát, hét felnőttből és egy gyerekből álló kollektívát hagyott maga után: egy olyan közösséget, amelyre mindenben támaszkodni lehetett.

2128. MÁJUS 1. — MEGSZÜLETIK POLINA, ALEX ÉS MARTA LÁNYA.

A történelem ezzel véget ért, a továbbiaknak már Polina is szemtanúja volt. Apja még szakálltalanul, s anyja is aránylag fiatalon jelent meg emlékezetében, de Etel néni

— Ulf özvegye és Sven anyja — akkurátus, ősz öregasszonyként rémlett fel előtte. Polina számára tehát befejeződött a történelem. A többiek, például Alexander és Lucienne számára viszont még folytatódott.

Az Első és a Második Nemzedék sorsát egybevetve Polina arra a következtetésre jutott, hogy az Elsők — a Nap alatt születettek, a földi folyók vizével s a Föld gyümölcseivel tápláltak — jobban engedelmeskedtek az érzelmeknek, a szenvedélyeknek, a hangulatoknak. Azok az erős, teljes emberek inkább az érzelemnek vetették alá magukat, mintsem az értelemnek. Természetük teljessége lelkesítette, ugyanakkor azonban riasztotta is Polinát. Ogy vélte, minden földi szenvedélyt magukkal hoztak a Hajóra.

A Második Nemzedék mintha elveszített volna valamit a Hajó melegházi légkörében. Vagy tán az Elsők keserű tapasztalata tanította meg őket arra, hogy fékezzék magukat? Vagy a csillagos kupola alatt folyó nevelőmunka hatott így rájuk? Mindenesetre1 a Második Nemzedék nem jegyzett be tragédiákat a Hajó történetébe. Szerencsétlenségek, veszekedések, könnyek, jelentéktelen konfliktusok voltak ugyan, tragédiák azonban nem történtek.