Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - Kmeczkó Mihály: A légy, az áldott házilégy (vers)

A légy,

az áldott házilégy önmagával tanakodva ballagott tovább — cipelte törékeny szárnyain a kételyek ősi súlyát — közben szép csendesen a régóta rá váró kelepcébe sétált.

(A sok felfedeznivaló közt nem vette észre a pókot, amint a könyvespolc rejtett zugában időtlen türelemmel, mesteri módon fonogatta a maga rejtett világát.

Nem csoda, hiszen ezt tanulta rejtélyesen hallgatag apjától, s ezt látta dédapáitól is ...)

S a légy, az istenadta, áldott házilégy boldogtalan lehetőségei és boldogító lehetetlen közt csapongva

belegabalyodott a pók hálóvilágába.

{A mester

— nem lévén humánus lény — csupán kísérleti nyulat látott a légyben.

Elindult hát

egy csillogó fonálon,

hogy a szárnyas nyulat

kémiai kísérleteknek vesse alá . .

A légy,

az áldott házilégy kézzel-lábbal tiltakozott a várható kegyetlenkedés miatt - szívókájával és bunkós billérével nyomatékolva a tényállást:

Már megint és megint és megint a megkérdezése né^ül döntöttek felőle.

(S a mester

csak araszolgatott tovább a fényes fonálon —