Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - Kmeczkó Mihály: A légy, az áldott házilégy (vers)
hősi kitartással, ősi céltudattal...) A légy, az áldott házilégy olyan volt ebben az áldott, ravatal illatú pillanatban, akár egy fu1 dokió gyermek. (Az öregember ekkor értette meg, hogy végre számára is elérkezett a cselekvés ideje. Hosszú moher sál nem lévén a keze ügyében, melyet a fuldokló felé dobhatott volna, sem lombos fűzfaág — kapta hát ösztönösen a légycsapót és nagyot ütött a pókra...) Most itt ülök a csillár fénylő cserepei közt — a pók nélkül. Tenyeremen mozdulatlanul, összelapítva fekszik a légy, az áldott házilégy — aki művelődni akart.. .
/
