Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - Kmeczkó Mihály: A légy, az áldott házilégy (vers)

az állhatatos sárgaréz gombra, de a gomb,

a lágyabb és nemesebb asszonyi természet hiányában, nem adta meg magát a gyönge szívókának.

(Mindez persze nem zavarta a légy közérzetét.)

Körbeszaglászta jobbról, körültapogatta balról,

(a fény észrevétlenül köszörülgette a légy ösztöneit)

— de a gomb

az gomb maradt továbbra is: másféle anyagból, másfajta logika szerint készült. (Mindez azonban nem zavarta a légy teljesen másfajta közérzetét.)

A légy,

az áldott házilégy végrehajtott

egy szuperszonikus hátraarcot, s egy terven felüli berepülés keretében elszántan bevetette magát a könyvesszekrény legmagasabbik polcára.

Először a vaskosabb könyveket vette szemügyre.

Szívókáját kíváncsian illesztgette a lapok közé,

majd néhány pillanatra megállt

— talán tanakodni magával.

(Egy ifjú embert juttatott eszembe, aki egy sóhajoktól zsúfolt, izzadságszagú hajnalon

— pontosan e könyvek között —• ugyanezt tette.

Talán harminc éve ennek.

Az ifjú ember azóta nincs.

Eltűnt

az idő kíváncsi szívókájában.

Helyén egy öregember fekszik az ágyon, a vasárnapi ebéd után, s a nagy szellemekre jellemző elmélyultséggel tanulmányozza egy légy kusza útját az izzadságtól csepegő plafonon, a csillár ködbe vesző gombján s a szivárvány közt sóhajtozó zsúfolt könyvespolcokon . ..)