Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - Rácz Olivér: Labdákkal játszadozó szökőkút (elbeszélés)
LABDÁKKAL JÁTSZADOZÓ SZÖKŐKÚT Rácz Olivér A szeptemberi napfény arany és ezüst barázdákat ringatott a tenger lágy hullámain, és időnként megvillant a távoli kikötőben horgonyzó, karcsú, fehér jacht kajütablakain. A jacht a norvég királyi család magánjachtja volt; a szélcsendben unottan csüngött alá a főárbocról a királyi lobogó. De a fiatalembert nem érdekelte a jacht: a parton ülő fiatal lány érdekelte. A lány csinos volt, bodros szőke, jó alakú, és ültében a víz fölé hajolva, elmé- lyülten foglalatoskodott valamivel. A tőle tíz-tizenkét méternyire szemlélődő fiatalemberre ügyet sem vetett. Szép formájú keze buzgón szorgoskodott valami fehér papírlappal: utóbb kiderült, hogy papír- hajót hajtogat. Kecses, formás kis hajó sikeredett ki az ujjai alól, s a művelet mindenesetre jobban lekötötte a fiatalember figyelmét, mint az übölben horgonyzó királyi jacht. A lány elkészült a művével, de az arcán nem látszott elégedettség: valami boron- gós bánat árnya suhant át rajta. Formás felsőtestével — finom anyagú rózsaszínű garbót viselt — mélyen a víz fölé hajolt, óvatosan a tengerre bocsátotta a kis pa- pírljajót, s mert a part közelében lanyha volt a sodrás, mély lélegzetet vett, s ajkát csücsörítve, erőteljes fújással igyekezett mozgásba lendíteni az apró alkotmányt. A kis hajó lustán a nyílt tenger felé fordította az orrát, elkapott egy lassú áramlatot, és engedelmesen útjára indult. A part mentén sodródott tova, egyenesen a fiatalember irányába. A fiatalember kíváncsian figyelte. Egy ismeretlen, szép norvég lány papírhajója. A kis hajó lassan úszott feléje. A fiatalember szerette volna, ha a part közelébe kanyarodik, s ő majd szolgálat- készen továbbpöccintheti. A lány talán nem ütközik meg rajta, hogy beleavatkozik a játékába. Az óvatosság nem árt: a norvégok nem szeretik, ha a magánéletükbe avatkozik valaki — ennyit már megtanult norvégiai útja néhány napja alatt. Sőt, leckét is kapott. Egy kiskutyától és a kiskutya idős úrnőjétől. A kiskutya hosz- szú pórázon vezetett bulldogkölyök volt, aranyos, zsemleszínű, játékosan jobbra- balra szimatolgató, a fényes, fekete kis ormától egészen a lázasan debogó kis kutyaszívéig eltelve mohó felfedezési és ismerkedési vággyal. Gondterhelt-félén ráncolta a homlokát, s miközben kedves-
