Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - NAPLÓ - Mészáros László: Dávid Teréz nyolcvanéves
lentik. A témakör és a hangnem megváltozása a művészi színvonal ingadozását •eredményezte. A harmadik korszak hangváltását már a Kásahegy jelezte. Mintha Dávid Teréz Az Asszony és a Halál szimbolikussá fokozott tragikumával végleg leszámolt volna a történelemmel és a komor színekkel. A humor, az irónia, a szatíra, a tragikomédia és az egyre kisebb időszakra szűkített jelen korszaka következett. Az Asszony és a Halál több mint harminc évet ölel fel, a Bölcs Johanna viszont már csak huszonnégy óra történetét jeleníti meg. Ebbe a korszakba sorolhatjuk még az Időzített boldogság és A szerelem házhoz jön című drámákat, valamint A teremtés koronája című rádiójátékot. Dávid Teréz drámáinak fenti csoportosítása némileg megbontja a keletkezési sorrendet. A keletkezési sorrend nem is mindig találó, néha nem is lehet pontosan összeállítani. Dávid Teréz esetében is így van ez: legtöbb művét többször is átdolgozta, pontos keletkezési dátumról tehát nehéz beszélni. Az idő—műfaj csoportosító kritériumot ezért tarthatjuk indokoltabbnak és kifejezőbbnek. Időszerűsége miatt foglalkozzunk néhány mondat erejéig az érdekes témájú, jól megszerkesztett, nyílt eszmeiségű Zsákutca című drámával. Ennek mondanivalója nem tézisszerűen fogalmazódik meg, hanem a témából absztrahálható ki: Nem menekülhet az ember faji, nemzeti meghatározottságából, múltjából, de nem szökhet el az igzságszolgáltatás elől sem. Az oktalan, indokolatlan, pánikszerű menekülés az új, az ismeretlen elől ugyancsak zsákutcába vezet. Ha időlegesen sikerül is a történelemből való kilépés, az utánunk következő nemzedék előbb-utóbb rájön a turpisságra. Ez pedig csak az egyéni tragédiák elmélyüléséhez vezet. A Szvoboda doktor múltjával és a Zsákutcával kapcsolatban felmerül egy kérdés, melyet drámaírásunk jövője érdekében ideje lenne végérvényesen tisztázni. Az utóbbi években szinte kézzelfoghatóvá vált „a csehszlovákiai magyar dráma” iránti nemzetiségi-társadalmi elvárás és megrendelés, ez azonban sokszor úgy fogalmazódik meg, mintha a minősítő kritériumot csupán a saját, „hazai” téma és problémakör jelentené. Természetesen szükségünk van ilyen drámákra is, de vajon ez az elvárás nem gátolja-e a más, általánosabb, egyetemesebb problémákkal foglalkozó drámák megszületését és útját a közönség felé? Véleményünk szerint igen, holott ez nem a legegészségesebb állapot. Mintha például a szlovákok csak Peter Kováčik Kocsma a zöld fa alatt című drámáját tartanák „szlovák drámának”, de Bukovčan A karnevál első napja, Luigi szíve, Fatamorgána című darabjait már nem. Valószínű tehát, hogy Dávid Teréz cseh miliőben játszódó darabjai is azért maradtak kéziratokban, mert nem feleltek meg „a csehszlovákiai magyar dráma” beszűkült kritériumának. Hasonló okokból maradhatott le a színpadról Egri Viktor Párbaja és Monoszlóy Éva A hűtő című drámája is. Érdekes lenne, ha Dávid Teréz vígjátékainak csehországi sikerei után a Szvoboda doktor múltját vagy a Zsákutcát is műsorra tűzné valamelyik cseh színház ... A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Dávid Terézben a csehszlovákiai magyar drámaírás és színjátszás egyik markáns képviselőjét, ifjúsági és gyermekirodalmunk sikeres gazdagítóját, valamint sikeres humoros és szatirikus művek egyéni hangú alkotóját köszöntjük. Meséljen még! Mészáros László
