Irodalmi Szemle, 1986

1986/1 - LÁTÓHATÁR - Dušan Kužel: Kacatok (elbeszélés)

— Nemrég Fedor egy fantasztikus játékrobotot hozott neki külföldről, s ő még csak meg sem köszönte rendesen.

— Sőt, fogadni mernék, hogy már szét is szerelte... Nem? Hát ez csoda! Mutasd csak meg öregapádnak azt a robotot.

— Nem tudom, nálunk miért nem tudnak a gyermekeknek ilyen játékokat gyártani!

— Nézd, apu, ez fantasztikus! Ügy lépked, mintha élő volna, és pislog a lámpáival!

— Ami azt a zsebkést illeti... Nem tudom, nem tudom, nem vágja-e meg vele magát. Még olyan oktondi. És mindent összekarcol itt nekünk vele.

— Elteszem. Megkapja majd, ha nagyobb lesz...

A mi kertünkben roppant sok érdekes dolog van. De legérdekesebb a nagypapa. Építi a kerítést a fényes téglákból, amiket apu vállalatából hozott egy autó. Előbb piszkos kását kever egy kicsi kádban, aztán fogja a téglát, s megkeni azzal a kásával, mint anyu a kenyeret vajjal. Hozzátapasztja a téglát a többi téglához, a kása maradékát pedig lekanyarítja egy lapátkával. Időnként megáll, ezüst láncocskájánál fogva előhúzza zsebéből a mulatságosan kerek óráját. Ha észrevesz engem, rám nevet, s az egész arca nyomban összegyűrődik, mint a lepedő, ha ugrálok az ágyban.

— Te vagy az, fiacskám? Hű, de kimelegedtem! Nem bírom már úgy, mint azelőtt. Lassan az ócskavasba dobhattok ...

— És mit fogsz csinálni az ócskavasban?

Nagypapa elmosolyodott.

— Hát mit csinálnék. Ücsörögni fogok a kemencepadkán, és szívom a pipámat.

— Úgy fogsz ott ülni, mint apu az íróasztal mögött?

— Az más. Őneki az a munkája. Én csak úgy üldögélni fogok.

—Te nem fogsz érte kapni semmit, igaz?

— Bizony nem. Csupán a seggem fog fájni.

— Seggemet nem szabad mondani.

Nagypapa meglepődve pillogott.

— Bizony nem... De te nem árulsz el engem, igaz?

— Nem.

— S mi van a markodban?

— Semmi... Ilyen kerekecske. Ügy találtam.

— Találtad?

— Hát igen ... Az autópálya autójában.

Nagypapa kezébe vette a kis kereket, és figyelmesen megvizsgálta.

— És megpróbá'tad-e már így megpörgetni az ujjaid között... várj, valami sima helyen ... itt a deszkán ...

A kicsi kerék elkezdett pörögni, gyorsan, elevenen.

— Ez óriási! Hogyan csináltad?

Nagypapa az ujjaim közé helyezte a pici kerék tengelyét.

— így, az ujjaid végével. Na, próbáld meg! Nem baj, erősebben kell megsodornod! Csak hát még kicsik az ujjaid.

Kerekecskénkre felfigyelt egy nagy fekete madár. Rátelepedett a régi kerítésre, és csodálkozva elkárogta magát. Ajax vadul felugatott.

— Az mi?

— Csóka. Jött, hogy megnézze, mit csinálunk itt. Roppant kíváncsi madár.

— Ajax, csönd legyen! Az csak egy csóka. Nem hallod!

Ajax felvinnyogott, aztán elhallgatott. Nagypapa nevetett.

— Amikor kicsi voltam, egy ládikóba fogtam csókákat...

— Miért kavka' a neve? Mert fekete, mint a kávé?

— Talán azért.

— Én szívesebben iszom teát. Van teamadár is?

— Hm... čajka**? Igen, van. A tenger mellett él.

— S te láttál már olyan madarat?

— Láttam. Amikor munka után vándoroltam.

— Miért vándoroltál munka után?

* — Szójáték. Kavka (szlovák) = csóka, gyereknyelvi kávé(cska);

** — čaj = tea, čajka = sirály (A ford, megj.)