Irodalmi Szemle, 1986
1986/6 - Rácz Olivér: Szereted a fagylaltot? (elbeszélés)
A tölcsér kirepült a kezéből, a fagylalt szétloccsant a járdán. A gyerek sírva fakadt, a könnyein keresztül bámulta a lába előtt olvadoző, színes kis kupacot. Egy kiadós fenékberúgással útnak indították. A fagylaltos felfigyelt a gyerek keserves jajgatására, aztán unottan elfordította a fejét. Az emberek közömbösen siettek el mellettük. Volt, aki oda sem pillantott. Egy kacsázó, kövér asszony, két nehéz szatyorral a kezében, majdnem feldöntötte a síró gyereket; bosszúsan rámordult: — Nem tudsz vigyázni? A gyerek szipogva tovasodródott a felnőttek sietős, kavargó áradatában. A férfi megdöbbenve nézett utána, aztán tanácstalanul a banda felé pillantott. Tudta, hogy nem lenne tanácsos beleavatkoznia a banda mulatságába; ezen a környéken a tizenhárom-tizennégy éves srácok kezében is veszedelmesen gyorsan tud felvillanni a rugós bicska gonosz pengéje. Ekkor pillantotta meg a rendőrt. A rendőr a tér túlsó oldala felől közeledett, nyugodtan, ráérősen lépkedett. A fagylaltos éppen egy kislánynak nyújtotta át a tölcsért: a férfi a fagylaltos ajkának óvatos, lassú mozgásából arra következtetett, hogy figyelmezteti a bandára a kislányt. A kislány ijedten felpillantott, sarkon fordult, szapora léptekkel elindult az ellenkező irányba. Hasztalanul. Gyapjas hajú, csinosan szemtelen képű afrikai sarjadék pattant el a fától, elvágta a kislány útját, s a következő pillanatban felharsant a kötekedő kiáltás: — Szereted a fagylaltot? A kislány bőgve elmenekült. A rendőr mellett futott el. A rendőr rá sem pillantott. A férfi tudta, hogy a londoni rendőrök, a híres és általában közkedveltségnek örvendő ,,Bobby”-k inkább amolyan gondos, figyelmes közúti hivatalnokok, készséges, szolgálatkész irányítók, mint rendfenntartó közegek. A londoni Bobby szívesen útba igazít, ha nem ismered pontosan az útirányt, amerre törekszel, elmagyarázza, melyik autóbuszra szállj fel, hanyadik megállón szállj le; a földalatti melyik útvonala lesz számodra a legalkalmasabb, és hol találod a lejáratát; az idősebb, lassú mozgású hölgyeket, urakat, a fehér botos vakokat, a tanácstalanul tipegő kisgyerekeket készségesen, szeretettel átkalauzolja az útkereszteződésen — ha szükségesnek mutatkozik, még a forgalmat is leállítja, hogy biztonságban átkelhess az úttesten. De a feltételezhető rugós bicskák, alattomos boxerek ellen ne várj tőle hathatósabb segítséget. Kivéve természetesen a rohamosztagosokat. De ezeket általában csak súlyosabb bonyodalmak, bankrablások, útonállások, gengszterek, merénylők és mindenekelőtt poltikai tüntetők ellen szokták bevetni. A gonosz, gúnyos kiáltás újra felharsant: — Szereted a fagylaltot?l! Ha véletlenül úgy adódott, hogy ketten-hárman várakoztak a sorukra a tricikli előtt, a banda is türelmesen várakozott. Beosztották az időt és a tennivalókat, nehogy a gyér kőcök idő élőt észrevegyék, milyen veszély leskelődik rájuk és a fagylaltjukra. De a sorsát egyikük sem kerülhette el. — Szereted a fagylaltot? ... Egy szeplős, szőke kis kölyöknek sikerült a tölcsérben maradt kevéske fagylaltot megmentenie: megpróbált eliszkolni vele. De a banda egyik őrszeme elgáncsolta és kiverte a kezéből a tölcsért. A banda következetesen dolgozott, mindenre ügyelt. Ha véletlenül felnőtt állapodott meg a tricikli előtt, bölcsen kitértek előle. A férfit kezdte elönteni az indulat. A Bobby halkán elköhíntette magát. Akkor ért a férfi közelébe: fürkésző pillantással végigmérte. — Segítségére lehetek valamiben, uram? A férfi ingerülten rápillantott.
