Irodalmi Szemle, 1986

1986/5 - FIGYELŐ - Jakab Tibor: Galántai József: A Habsburg-monarchia alkonya

GALÁNTAI JÓZSEF: A HABSBURG-MON ARCUL A ALKONYA Az Osztrák—Magyar Monarchia fél évszá­zados történetét feldolgozó, szinte már át­tekinthetetlenül gazdag történeti irodalom láttán joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés: Lehet-e még újat, eredetit írni er­ről a korszakról? Nem lesz-e unalmas is­mételgetések halmaza egy újabb szinté­zis? Az első kérdésre maga a Monarchia rendkívül bonyolult közjogi, politikai és gazdasági viszonyai adják meg a pozitív választ, a másodikban rejlő jogos aggodal­mat pedig Galántai új könyvének elolva­sása oszlathatja el. Galántai József három évtizede ismert kutatója a korszaknak. E hosszú kutató­munka eredményeit használta fel a Habs­burg-monarchia alkonya megírásakor. A szerző célkitűzése elsősorban nem az eddig kevéssé ismert részmozzanatok bon­colgatása, hanem széles körű saját forrás­feltáró munka és magyar, német, angol, francia, orosz nyelven megjelent forrás- kiadványok, monográfiák, szintézisek fel- használásával annak bemutatása, hogy a közép-európai polgári forradalom „felül­ről” történt lezárása után milyen alapvető integrációs és dezintegráciős erők hatot­tak a Monarchiában, hogyan működött és mennyiben felelt meg a kiegyezési rend­szer feladatának, a Habsburg-monarchia stabilizálásának, és milyen belső és világ­politikai folyamatok eredőjeként erősöd­tek fel és váltak uralkodókká a dezinteg- rációs erők. Galántai abból a marxi gondolatból in­dul ki, hogy a közép-európai polgári for­radalom nem zárult le az 1848—49-es for­radalmi áttöréssel, hanem az „alulról” jö­vő folyamatok „felülre” helyeződtek átr ,,az 1848-as forradalom sírásói végrendele­tének végrehajtóivá lettek.” (Marx) Nyugat-Európában a XIX. század dere­kára már lezajlottak a polgári forradal­mak, ott a kialakult polgári társadalom- osztályai vívták egymással harcukat; Ke- let-Európában pedig még nem értek meg a forradalom feltételei. E két régió közé- zárt Közép-Európa társadalmi mozgalmait jelentősen befolyásolták az ellentétes külső­hatások, ezek azonban csak a belső gaz­dasági, társadalmi és nemzeti szembenál­lással együtt, azzal kölcsönhatásban érvé­nyesültek. E térség Nyugat-Európáéhoz képest fej­letlenebb társadalmi viszonyai és a hete­rogén nemzeti struktúra következtében a- forradalom győzelmében érdekelt osztá­lyok a feudális erőkkel történő kompro­misszumra hajlottak. Helyesen állapítja meg Galántai: „A feudalizmussal való meg­alkuvás a közép-európai polgári forrada­lom vezető erőinek osztályérdekéből, és

Next

/
Thumbnails
Contents